Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Györe Pál: Egy kéziratos forrás Teleki László és Abony kapcsolatáról

Alig bírt időt nyerni arra, hogy régi barátját Beniczky Lajost meglátogassa Karácsony István házánál, nem is szökhetett el a néptől, tömegesen kísérték lámpákkal útjában, szerették volna úgyszólván tenyerükön vinni odáig a két háztelek között vivő üde laposon keresztül; bevárták, hazakísérték, alig bírtak tőle megválni. Valódi őrjöngő lelkesedés volt a városban, hol nem fizetett kortesvacsorák mellett, de osmeretség és összeköttetés szerint alakultan, víg zeneszó mellett vigadó körökben ünnepelte meg az elfeledhetetlen 1861-ki követválasztás napját a város minden rendű lakossága, mely vegyülve a vidéknek bentmaradt választóival, leginkább rékasiak, ó-kécskeiek, tószegiek és törteliekkel, kivilágos virradatig mulatott." Igy köszöntötték, így fogadták az abonyiak követüket. Azután két lappal hátrább ezeket rója papírra az író: „Annál irtózatosabb volt azután az a megdöbbentő hír, mely a városban május 8-án 1861. a déli vonatnak 11 órakor megérkezésével Teleky László váratlan halálának hírét hozta. Senkisem akarta hinni. Aztán azt sem, hogy saját kezével vetett volna véget életének. A népnél egész hagyományul annyira fennmaradt, hogy még most sem hiszi senki. Az emberek, asszonyok sírtak, átkozódtak. — Nagy népgyűlés jön össze úgy szólván hívatlanul, egy akarattal. Temetésére a legtömegesebb részvét határoztatott el. Minden községből a bírák, elöljárók, minden felekezet papjainak vezetése mellett legalább is 5 választó; de több ment el. Díszes gyászzászló alatt 147 tagból állotta választó kerület küldöttsége, melyben az összes régi honvédség részt vett a választó kerületből Karácsony István vezetése alatt. A nép küldöttségét Abony Város bírái, Gulyás Ferenc a bíró és papjai, a hazafias lelkű főtisztelendő Moravszky János r. kat. adminisztrátor és Dezső András ev. reform, lelkész vezették; számukra a múzeum előcsarnokában, a gyászló család közvetlen közelében való hely, — mint legközelebbi gyászoló-fél helye jelöltetett ki, — ők mentek a hosszú úton is közvetlen a koporsó után, ezt és a 11 mérföld utat Pesttől Szirákig, hol a régi családi sírbolt van, gyalog tették meg. A temetési szertartás d.u. 2 órakor kezdődött a múzeumban. Ghiczy Kálmán képviselőházi alelnök beszédével, innen a reform, templomba ment a gyászmenet, hol Török Pál püspök beszélt, visszatérve a nemzeti színház előtt, a színház énekkarának gyászdala után ismét beszédek, melyben a főváros gyásza és búcsúzása nyert kifejezést. Az egész kerepesi út végig tömve volt gyászmenettel, gyászlobogókkal, az elej már a sorompóknál volts a vége még csak akkor bontakozott az országút, majd a múzeum körút sarkánál a kerepesi útra. A sorompónál B. Eötvös József szónoklata után az abonyi papok, Moravszky János és Dezső András, és egy tószegi választó, a bádeni hercegségből 1848-ban menekült Meyer Ferdinánd tartottak beszédet, úgy hogy a nap már lement, midőn a hosszú, szomorú úton megindultak, melyen az útban eső minden községnél gyászzászlós tömegek vártak lobogó tüzek és fáklyák világítása mellett. Egész éjjel folyvást menve, csak délelőtt 11 órakor érkezett meg a gyászmenet Szirákra, hol a sírbolt előtt már a népek ezrei várták. — Az ódon sírbolt előtt előbb Valentiny János sziráki ev. lelkész, Kiss Lajos gyömrei ev. reform, esperes tartottak beszédeket, a választó kerület nevében pedig Antos János búcsúzott el meleg és megható beszéddel a nagy halottól. A vármegye tisztviselői majdnem kivétel nélkül jelen voltak, úgy a képviselőház határozatpárti tagjai is. — A temetést, Abonyban a temetés után, május 22-én gyász istentiszteletek követték mindenki templomban. — Az ev. reform, templomnak, — falait kivéve, — padjai, szószéke, karzatai, áldozó asztala, annak körzete gyásszal voltak bevonva, s a hívek szerint első eset volt az, hogy zászló hozatott a templomba, a Teleky László gyászzászlója, mely azután ott begöngyölve a karzat alatt el is helyeztetett örök emlékezetül. Gyász istentiszteletet tartottak a két Kecskén ésTápiószelén. 155