Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Praznovszky Mihály: Teleki László és a vármegyék 1861-ben

A politikai magatartás követhető sémáját Pest megye adta meg. Nemcsak azzal, hogy az első között tartották meg a megyei közgyűlést, de azzal is, hogy határozatuk alapvetően a legtöbb megye számára utánozható és elfogadható programmá vált.

2 Az élénk vitában megfogalmazódott és véglegessé váló határozat (igen aktív szerepet vitt ebben a Nógrádban is birtokos Kubinyi Ferenc) már első mondatában kijelölte a magatartásuk alapirányát: „irányadóknak és alap törvényeknek egyedül az 1848-ik XVI és XVII-ik törvényczikkeket ismervén el...". Ennek értelmében utasítják vissza a kancellária és a helytartótanács újólagos működtetését és csak a felelős magyar minisztériumok újjászervezése az egyetlen megoldás. Öt pontban foglalták össze mindazokat az alkotmányos jogi követelményeket, amelyek Kossuth legfeljebb részben megfogadott taktikai tanácsaiban is megfogalmazódtak. Igy:az 1848. évi törvényeknek megfelelően az országgyűlést a legrövidebb idő alatt össze kell hívni; ugyancsak ezen törvények alapján a sajtószabadságot vissza kell állítani; az adószedést és az újoncállítást le kell állítani mindaddig, amíg azt az új országgyűlés el nem rendeli, minden eddigi adót, valamint a dohányjövedék egyedáruság beszüntetést fel kell függeszteni és végezetül minden törvénytelen bírósági pert le kell állítani, a megyei bíróságokhoz tartozókat pedig át kell adni az illetékes ítélőszékekhez. Mindezek betartása az egyetlen lehetőség a „közbizalom" megszerzésére, amely egyaránt szükséges a haza és a királyi trón szempontjából. A vármegyék szinte kivétel nélkül ezeket a pontokat fogadták el, de természetesen helyenként más és más feltételekkel egészítették ki. Komárom megye például

3 december 27-i ülésén hozzáfűzte még, hogy feltétlenül kívánatos Erdély és a többi rész visszacsatolása, amnesztia a foglyoknak és az emigránsok hazatérésének megengedése. De mindezekhez feltétlenül szükséges Vay Miklós báró kancellár támogató szándéka, aki állását „a törvényes állapotnak minden tekintetben való mielőbbi visszaállítására használja." A Nógráddal szomszédos Hont megyében már november végétől, a tésai magánértekezlettől kezdve, heves vita folyt az egyes részletekben. S amikor december 14-én a közgyűlésen a végleges határozat megfogalmazására került sor, ott egyértelműen a 48-as törvények „élőben tartása" mellett döntöttek.

4 Szatmár megye kis könyvecske formájában rögzítette mindazt a sérelmet, amelyet az abszolutizmus 12 éve ellen a hazában és a megyében elkövettek Az Emlékirat — amely felér egy kisebbfajta történeti tanulmánnyal — a szépen megírt okfejtés végén egyértelműen elutasította az Októberi Diplomát. Véleményük szerint ez nem más „mint törvényeinket, történeti jogainkat megsemmisítő octroyalas ajándoka, melyet elfogadni annyi lenne, mint saját kezeinkkel semmisíteni meg politicai lételünket, s széttépni a történelemnek azon lapjait, melyeken nemzetünknek ez európai civilisatio és szabadság érdekében hozott áldozatai kitörölhetetlen betűkkel vannak feljegyezve."

5 Mindezek után természetes volt programjuk, amellyel a közgyűlésre készültek s amely gyakorlatilag ebben a füzetben csak egy mondat, ám alapvetően meghatározta a megye közgondolkodásának irányát: „Szatmár megye egyhangúlag határozta el: hogy az 1849-ben megszakadt megyei életét az 1848-ik törvények alapján folytatandja, december 12-kére pedig az 1848-iki bizottmány összehívását rendelte el." Vas megye közgyűlése január 5-én szögezte le egyértelműen álláspontját, amely jószerint semmiben nem különbözik az előzőektől. Úgy vélik, ha teljes egészében elfogadják az októberi diploma feltételeit, akkor „hasztalan ringatnók magunkat alkotmányos illúziókban: akkor zárjuk be ezredéves történelmünket és kezdjük életszámításunkat újra... 1860 Október 20-átul."

6 S ha még ez sem volna egyértelmű beszéd, a határozat végén leszögezik: „A nemzet megtanult tűrni és várni: de az octroy iránti szerelmet vérébe oltani nem engedi, s ily kísérlet magyar alkotmányos férfiakhoz nem volna méltó." (Ez utóbbi gondolat egy vágás Vay Miklós bárónak, akit a legtöbb megye ekkor ugyancsak megszurkált a diploma munkálataiban való közreműködéséért.) 119