Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Praznovszky Mihály: Teleki László és a vármegyék 1861-ben

Veszprém megye határozatában teljes egészében közli a Pest megyeiek öt pontját, s határozottan kimondja, hogy azokkal teljes mértékben egyetért s követendőnek tartja maga számára is.

7 Tolna megye álláspontja sem más. A törvényesség visszaállításának egyetlen feltétele az 1848-as törvények visszahozatala és az országgyűlés összehívása. Feltétlenül ragaszkodnak a törvényekhez, amelyet „utolsó koronás királyunk, V. Ferdinánd" esküvel erősített meg.

8 Nyitra megye január 8-án tartott közgyűlésén már újabb megyék határozatait említi. Csongrád, Somogy, Borsod, Gömör, Sáros és Bihar megyék egységes álláspontja is támogatja őket azon elhatározásukban, hogy a megye ,,az 1848-iki törvényeket azon szilárd elhatározással kiáltatta ki sajátjának, hogy azokból egy hajszálnyit engedni nem fog, ezen megtörhetetlen megyőződését követi." Pontokba szedett követelései között újakkal is találkozunk az eddig említettek mellett, így például az idegen hadsereget az országból el kell távolítani, „a magyar ezredek pedig rögtön berendeltessenek és az 1848-iki alkotmányra feleskettessenek." Szükséges, hogy az ún. örökös tartományokban megfelelő alkotmányos intézmények legyenek, „hogy így az egyenlőség, szabadság, és testvériség malasztos igéi testté váljanak." Szükséges, hogy azonnali hatállyal szervezzék újjá a nemzetőrséget mint a belső rend fenntartásának lehetséges eszközét. Hasonló magatartással találkozunk, ha a városok közgyűléseit vizsgáljuk. Példaként Pápa várost említhetjük, akik január végén intézték levelüket, illetve határozatukat Vay Miklóshoz. Ők maguk hat pontban foglalták össze azon feltételeket, amelyek az alkotmányos élet visszaállításához feltétlenül szükségesek. Ezek nem egyeznek meg ugyan mindenben a már megszokott kívánalmakkal, de vaióban újabb feladatokat jelölnek ki a politikai élet rendjén munkálkodó vezető politikusoknak, Igy Pápa városa kérte, hogy emigrációban élő magyarok ellen hozott törvényellenes ítéleteket nyilvánítsák semmissé, s így ők hazatérhessenek. Azonnal biztosítsák a sajtószabadságot addig is, amíg az általuk egyedül hivatalosnak elismert többi 48-as törvény is életbe lép. Minden adónem, amely ellentétes az 1848-iki törvényekkel, azonnal megszüntettessék, illetve az ide tartozó adóhátralékok töröltessenek el. Azonnal távolítsák el az országból a csendőröket és a fináncokat (pénzügyőröket). Az országgyűlés fennhatósága alá tartozó rendeleteket, amelyeket eddig törvénytelenül császári hivatalok hoztak, semmisnek kell nyilvánítani. Végezetül az országgyűlés mielőbbeni Pesten történő összehívását tartják fontosnak. „Ezek volnának szerintünk körülbelül azon óhajtások, melyek előleges foganatosítása a nemzet kételyeit, bizalmatlanságát végleg véget vetnének a kedélyek izgatottságának, elkeseredésének, a számtalan súrlódásoknak"

10 — összegzik mondanivalójukat. Nógrád megyében a közhangulat 1859 végétől kezdődően egyre forróbb lett. Széchenyi István halála után tüntetésszámba menő gyászistentiszteletek sorát tartották. A katonai sorozások elől menekülő fiatalokkal megtelnek a Cserhát, Mátra erdei. 1860. augusztus 18-án — a császár születésnapján a megyeszékhelyen reggelre az utcanévtáblákon Kossuth, Klapka, Garibaldi neve volt olvasható. Nem minden aggodalom nélkül írta levelében a pozsonyi törvényszék elnöke nógrádi kollégájának „erélyesen, minden elnézést félretéve alkalmazza a törvényt, mert tudjuk, hogy különösen Nógrád megyében izgatott a hangulat".

11 Az októberi diploma meqielenése után Nógrádban is felhevült tanácskozás folyt a kúriákban, kastélyokban. Fokozta a kedélyeket, amikor kiderült, hogy a kinevezett főispán Prónay József — megannyi társához hasonlóan — lemondott, illetve el sem fogadta császári kinevezését és helyette a munkavezetőnek csúfolt Zichy Ferenc grófot nevezték ki. December 14-én a megye kipróbált 48-as politikusai vezetésével magánértekezleten döntöttek a követendő politikai, illetve közigazgatási élet mellett. „Általános alapelvként a következőkben állapodtak meg: az elmúlt 12 év törvénytelennek tekintendő, a jogfolytonosság 1848-tól folytatólagos, a legkövetkezetesebben és kínos pontossággal kell ügyelni az 1848-as törvénynek szelleménekés betűinek betartására."

12 120