Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Praznovszky Mihály: Teleki László és a vármegyék 1861-ben
Ezt a folyamatot kísérjük végig, benne két eseménysort hangsúlyosan is említve: miként ítélték meg a megyék Teleki újólagos politikai szerepvállalásának lehetőségét s milyen döbbenetet és visszhangot váltott ki tragikus halála. Vizsgálatunkat a magyar vármegyék által írt és terjesztett dokumentumok segítségével végeztük, keresve és bemutatva azokat a jellegzetesnek tűnő álláspontokat, amelyek néha még tipikusnak is nevezhetők. Természetesen így is csak részletek bemutatására adódott alkalmunk. S ahol lehetett, ott Nógrád megyei példával éltünk a leggyakrabban. Nemcsak azért, mert ez a forrás állt a legkönnyebben megszerezhető módon rendelkezésünkre. (Egyébként is a Nógrád megyei Levéltár iratanyagában az 1861-es esztendő eseményei igen gazdagon dokumentálva maradtak meg országos vonatkozásban is.) Az az élénk politikai közhangulat, amely jellemezte ekkor az országot, számos irat tartalmában is megőrződött. Nógrád végül is azért vált egyik fő példatárunkká, mert különösen fontos volt az a kötődés, ami Telekit e vármegyéhez fűzte. (Ez sajnos ma még ebben a megyében nem annyira közismert s ezért is választottuk azt a módszert, hogy néhány eddig ismeretlen Teleki dokumentumot a maga teljességében is közlünk.) S mindezek mellett Nógrádban ekkor olyan politikusi vezető réteg élt és irányított, akik egyénenként és csoportosan is a prograsszió, a felkészült és tudatos köznemesség sorába tartoztak. Ott szerepel közöttük például Kubinyi Ferenc, Szontagh Pál, Fráter Pál és egy ekkor formálódó és hamarosan országos tiszteletet kiérdemlő politikus is: Madách Imre. A levéltári forrásokon kívül több helyen utalunk Szabó Béla munkáira. A korán meghalt történész a megyei történetírásban elsőként tudta bemutatni és helyesen értékelni ezeknek az éveknek és hónapoknak történéseit és kapcsolódásait. S alapvető segédletünk volt Szabad György már említett müve, amely — nyugodtan mondhatjuk — máig szóló érvénnyel fogalmazta meg, merre indult el egy nemzet a forradalom és a kiegyezés válaszútján. Az októberi diploma fogadtatása Az 1860 novemberétől 1861 január közepéig tartó időszakban majdnem minden megyében megegyező módon zajlottak le az események. Kisebb csoportok ,,magánértekezleteken" beszélték meg a fejleményeket és a követendő politikai magatartásukat. Ezt követték az ún. előkészítő értekezletek, (ezekre a főispánok — kancelláriai utasításra — önkényes döntés alapján hívták meg a résztvevőket) majd az új főispánok fogadása és az alakuló közgyűlések, amelyeken az új bizottmány tagjait választották meg. Ezeken a gyűléseken számos részletet tisztáztak, amelyek egy része ugyan merő formalitásnak tűnik, de akkor mindent fontosnak tartottak az alkotmányosság érdekében és az abszolutizmus ellenében. Nagy vita bontakozott ki az októberi diploma érvényessége körül, azaz elfogadják-e az abban írottakat és megkezdjék a megyei élet szervezését. Mindenhol komoly összetűzéseket váltott ki az új bizottmányok megválasztása. Több variáció is előfordult. Voltak megyék, amelyekben ragaszkodtak az 1848-ban megválasztott bizottmányokhoz, máshol az 1849-es választást ismerték el hivatalosnak, megint máshol lemondott a teljes 48-as bizottmány, hogy helyet adhasson az új jelölteknek. Hasonlóan nagy gondot jelentett a bizottmány tagjainak a kijelölése, a népképviselet érvényre juttatása. Nem mentek zökkenő nélkül a főispáni beiktatások sem és igen sok helyen nem kis vitákat kavarva a nemzetiségi kérdés adott helyi problémái is újólag napvilágra kerültek. Egy újabb nagy összecsapás lehetőségét adták a tisztújítások, amelyek a résztvevők minden politikai következetessége ellenére nem nélkülözték a személyeskedés felhangjait sem. 118
