Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Cornelia Bodea: Teleki László és az 1848 -as román emigráció

fennálló kapcsolatok arra utalnak, hogy sem Nicolae Balcescu, sem Ion Ghica nem állott távol Teleki politikai nézeteitől. Sőt, állíthatjuk, hogy bizonyos mértékben Teleki nézetei Balcescut is elősegítették a magyarországi és erdélyi küldetésében és tevékenységében. Az 1849 áprilisában kezdeményezett Balcescu küldetés célja: a magyar kormány támogatásának megnyerése a forradalmi harc újrafelvételére a Dunai Fejedelemségekben; az erdélyi románság nemzeti jogainak elismertetése, valamint egész nemzete nevében egy véd- és dacszövetség létrehozása a kétirányú — Habsburg és cári — veszéllyel szemben. Ám a magyar forradalom leverése meghiúsította a Balcescu által elért kisebb-nagyobb eredményeket. A forradalom bukásának tanulságai mégis új utakat nyitottak. Ujabb felkészülésre és a nemzeti érdekek összehangolásában az együttműködés konföderációs jellegű lehetőségeinek keresésére serkentettek. A tárgyalások újrakezdésére tett kísérletek ugyancsak román részről fogantak. Ez alkalomból szélesebbkörű tárgyalást terveztek. Szervezői Párizsban és Londonban Balcescu és Teleki, hozzájuk csatlakozott később Klapka. Ezek mind a román-magyar megbékélés és konföderáció létrejöttét szorgalmazták. Konstantinápolyban a központi szerepet viszont Ion Ghica játszotta. A brussai internáltak között Alexandru Golescu-Albu állt az élen. Brussában Kossuthtal is folytak tárgyalások, majd — közvetítők által — Kutahyaban is, de kellő megértésre nem találtak. Teleki és Balcescu kapcsolata ennek ellenére termékeny volt, számos közös megállapodásra, nézetazonosságra jutottak. Ezt sugallja Balcescunak Ion Ghicához 1850 januárjában írott levele: „A román ügynek általában megnyertem a magyarokat". Ugyanezt tükrözik Teleki azon barátságos szavai, amelyekkel Balcescut Londonban Pulszkynak ajánlotta és támogatását kérte. Utalok az 1849. december 24-én, Párizsban írott levelére: „E soroknak céljuk csak az, hogy azok átadóját, Nicolae Balcescu urat, ki Magyarhonban mindig Kossuth mellett volt és igen jelesen viselte magát s most is nagy rokonszenvvel nyilatkozik ügyünk mellett, szívességedbe, barátságodba ajánljam. Kérlek, légy neki hasznos, amennyire teheted. Többek közt igen óhajt Klapkának bemutatkozni. Könyörgök, tedd meg!" Érdemes még megemlíteni azt is, hogy a Balcescu és a magyar vezetők közötti találkozásokat a bécsi Informatinos-Büro, a titkosszolgálat emberei is jelezték. Ezeknek azonban elkerülte a figyelmét, hogy 1850. január 4-én Balcescu, Teleki, Pulszky, Klapka, valamint más lengyel, orosz, morva és délszláv forradalmárok megalapították a Délkelet-Európái Bizottságot. Erről a bizottságról csupán annyit tudunk, hogy a Porta fennhatósága alá tartozó széleskörű demokratikus konföderáció megvalósítását tűzte volna ki célul. Úgy tűnik, ennek érdekében Klapka már beszélt Mehmet Ali londoni követtel. Márciusban Balcescu még említést tesz a Bizottság létezéséről. Áprilisban azonban tervei megváltoztak, román-magyar és délszláv részvétellel Dunai Konföderációt, a Dunai Egyesült Államok terveit készítik elő. Kossuth lengyelek, elsősorban gróf Zamojski közvetítésével értesült a román demokrata forradalmár terveiről. Teleki is elismerően nyilatkozott róluk neki. Ugyanakkor kifejezésre juttatta saját felfogását, melyet egy évvel korábban leszögezett. Kossuth határozottan elutasította mind Balcescu, mind Teleki nézeteit. Telekinek maga fejtette ki álláspontját, míg Bälcescuval nézeteit ugyanazon lengyel grófon keresztül közölte. Balcescu részletes válaszát az 1850. július 1-én, Zamojskihoz írott levele tartalmazza. Válasza kemény és keserű. Tükrözi a közte és a Kossuth közötti máskor is fennálló ellentéteket. Balcescu a szövetség (federáció) alapjaként a nemzetek és nemzetiségek közötti egyenlőséget és a „történelmi Magyarország" átalakulásának szükségességét látta. Teleki ismét kiállt Balcescu nézetei mellett és őt újra védelmébe vette, ami Kossuth részéről újabb, kemény bírálatot váltott ki. Kossuth augusztus 20-án keltezett levelében mintegy rendre utasította Telekit. 107