Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)

Molnár László: A bányamunkásság kialakulásának néhány történeti sajátossága Magyarországon a 19. század végéig

A bányák földrajzi, morfológiai elhelyezkedése is hozzájárult a bányamunkásság kialakulásának különös történelmi útjához. A bányák az ércesülést létrehozó geológiai földmozgások következtében hegyes, dombos vidékeken, erdőkkel borított rengetegek mélyén, a hegyek vizét összegyűjtő patakok mentén, viszonylag nehezen megközelíthető helyekre települtek. Az üzem helyüket szabadabban megválasztható iparágak — azonos előfeltételek esetén — gyártmányaik könnyebb szállítása miatt a sík vidékeket részesítették előnyben. A bányák környezete viszont nagyobb védelmet nyújtott a támadó ellenséggel szemben, de a különleges helyzet bizonyos fokig el is szigetelte a bányákat a többi iparág telephelyétől. De azokon a helyeken is, ahol a bányák közösen települtek más iparokkal, a bányászok rendkívül zárt csoportokban éltek. Foglalkozásuk különlegessége, sokszor etnikai és nyelvi különbségek is fokozták az elszigeteltségüket. A munkahely és a családi település elszigetelt közössége viszont aktív kapcsolatokra vezetett az osztályharc fejlődése során. Az egyik bányaüzemben vagy lakótelepen történt esemény, mint pl. a bérek szigorítása, az élelmiszerárak emelkedése, a kilakoltatások, a jogaikat követelők ellen megtorló intézkedések hírei gyorsan terjedtek, és a bányászok közös gondként kezelték ezeket a sérelmeket. Az összezártságnak ugyanakkor hátrányai is voltak. Az egy tömbben lakó, megélhetésükkel kizárólag a bányászathoz kapcsolódó munkások ellenőrzése a hatalom részéről egyszerűbb volt, és a megtorlások kíméletlen alkalmazását tette lehetővé. A bányamunkásság kialakulását befolyásoló — előzőekben felsorolt — sajátosságok Közép- és Kelet-Európa valamennyi országában fellelhetők, szinte általánosíthatók. A magyarországi bányamunkásság kialakulását azonban még további történelmi hatások is befolyásolták. A Kárpátok medencéjében a honfoglalást követően a bányamunka ismeretének három nemzetből fakadó forrását fogadhatjuk el: a honfoglaló magyar, a meghódított szláv és a 12. századtól behívott német bányászok tevékenységét és gyakorlatát. A magyarság a bányászmesterséget már őshazájában ismerte, erről tanúskodnak a Szaján-Altáj hegység vidékén feltárt ősrégi bányászati maradványok, az ún. „csúd-bányák ', továbbá a fémművességük kultúrájára jellemző, honfoglaláskori ezüst leletek, fémötvözetek. (2) A Duna Észak-déli folyásirányáig terjedő szlovák-morva birodalom bányászatának nyomait a szlovákiai ásatások mutatták ki. A német, elsősorban türingiai és szászországi bányászokat az Árpádházi uralkodóink, különösen II. Endre és IV. Béla királyok hívták be a szakma felvirágoztatása céljából. Az etimológia, a nyelvészetnek a szavak eredetével foglalkozó ága is alátámasztja középkori bányászatunk hármas forrását. Néhány fontos bányászati szavunk közül: — finn-ugor, illetve török eredetű az „ék , „fejsze , „ács , „arany ", „ezüst , „vas"; — szlovák eredetű maga a „bánya szó, a „kalapács , „lapát , „vitla ; (3) míg — német eredetű szinte az egész középkori bányászati műszaki szókincsünk. Német volt a selmeci akadémia tanítási nyelve is 1869-ig, amikor Pech Antal „Bányászati szótárában leírta az általánosan használatos német szavak, kifejezések magyar jelentését, változatát. A bányamunkásság kialakulását befolyásolta a nemzetiségek országhatáron belüli elhelyezkedése, megoszlása. Ismeretes, hogy a magyarság zöme a sík vidéket kedvelve az ország közepén telepedett le, hegyes vidékeken, a Felvidéken, Erdélyben, a Kárpátokban — tehát éppen 67