Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)

Fűrészné Molnár Anikó: A tatabányai bányamunkások élet- és munkakörülményei, politikai szervezettségének problémái a gazdasági világválság éveiben

a munka nélküli bányamunkásság. Ha ezen országos bérkérvény — hangoztatták — ismét elutasító lesz, vagyis a bányamunkások helyzetén nem segítenek, úgy a törvény keretein belül, ha kell országos munkaszünettel fogunk válaszolni, és nem fogunk gyáván elpusztulni." (17) A szövetség valóban jogos és igen minimális követelést tűzött ki célul, de az országos sztrájkkal való „fenyegetés csupán puszta szó maradt. A szövetség október 11-én országos értekezletet hívott össze, ahol a szónokok is, a küldöttek is megrázó szavakkal ecsetelték a bányamunkások szörnyű helyzetét. A tatabányai küldött elmondta, hogy a „bánya sokat keres, és ma sokkal kevesebb munkás sokkal többet termel, mint azelőtt..., úgy meghosszabbították a munkaidőt, hogy fele annyi munkást foglalkoztatnak.' (18) „Az értekezlet megbotránkozásának adott kifejezést ama bejelentésre, — írta a Népszava — miszerint a felsőgalla-tatabányai és a dorogi bányákban még ma sem alkalmazzák azokat a munkásokat, akiket politikai okokból elbocsátottak. (19) Az értekezleten már nem esett szó országos sztrájkról vagy arról, hogy hogyan kellene jogos követeléseiket kiharcolni. Olyan határozat született, hogy „az összes bányavállalatokhoz memorandummal fordulnak, amelyben kérik, hogy állapítsák meg, hogy az utóbbi évek folyamán a kereseti lehetőség mennyivel csökkent, és ezen vizsgálat alapján szíveskedjenek a béreiket felemelni." (20) „Az értekezlet tagjai — tudósított a Népszava — azzal a bizakodással mentek vissza telepeikre, hogy a bányamunkások életviszonyaiban változás következik be... (21) A bányavállalatok az alázatos hangú béremelési kérvényt természetesen elutasították. A bányatőkéseknek azon az értekezletén, ahol egyeztették álláspontjukat. Vida, a MÁK vezérigazgatója elmondta, hogy a „szociáldemokrata töredék adott be komolytalan béremelési kérvényt, melynek elutasítását a szakszervezeti tanács tudomásul vette. (22) Sajnos, nagyon is könnyen nyugodott bele a bányabárók döntésébe. A szakszervezeti vezetőség ismét megalkuvónak bizonyult, így hiába várták a bányamunkások életviszonyaik valamelyes jobbrafordulását. Vida Jenő nem adott semmit, hiszen nem kellett tartania semmitől. A szakszervezet tevékenysége ezután Tatabányán jószerével csak a gyűlések összehívására korlátozódott, de legtöbbször még ez is meghiúsult. Mindezen érintett körülmények és okok következtében a korábban virágzó szakszervezeti mozgalom a gazdasági válság éveiben szinte teljesen megszűnt. Az SZDP befolyása Tatabányán A gazdasági válság éveiben lezajlott választások nem alkalmasak a lakosság politikai hangulatának felmérésére. A felnőtt lakosság többségét — mindenekelőtt a városi és a falusi proletariátus tömegeit — a vagyoni és műveltségi cenzussal, az egy helyben lakás kikötésével és egyéb megszorítások révén kirekesztették a választójog gyakorlásából. A városok nagy többségében és a falvakban — a nyílt szavazásos rendszer folytán — az SZDP indulásának semmiféle reális feltétele nem volt. (23) A MÁK urai még olyan esetekben is hatalmas nyomást gyakoroltak a bányamunkásokra, amikor ,,a munkások a maguk pénzéből fönntartott szociális intézménybe akarták beválasztani a maguk érdekképviseletét. Ámde a bányaigazgatóság olyan terrort fejt ki — írta a Népszava —, mintha legalább is nyílt szavazásos képviselőválasztásokról volna szó." (24) Amikor pedig olyan jelentős tételről volt szó, mint pl. az 1931-es országgyűlési választás, akkor a MÁK urai sikerük érdekében minden eszközt igénybe vettek. 50