Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)

Fűrészné Molnár Anikó: A tatabányai bányamunkások élet- és munkakörülményei, politikai szervezettségének problémái a gazdasági világválság éveiben

A „...tatabányai választókerületben a bányatársulati és közigazgatási terror után bekövetkezett a csendőrség erőszakoskodása is. (25) Hiába adta ki a jelszót a Népszava: „Dolgozók szavazzatok szociáldemokratára!", a tatabányai választókerületekben az együttes terror „...még azt is lehetetlenné tette, hogy a szociáldemokrata jelöltek a szükséges számú felajánlásokat megszerezzék." (26) „Egyhangú mandátumot kapott hát a kormánypárti jelölt. A tatabányai rendőrség a következőképpen indokolta, hogy az SZDP-nek miért nem sikerült Tatabányán mandátumot szerezni. „A bányamunkásság tudatára ébredt annak, hogy a szociáldemokrata pártvezetőség csak hitegeti őket, de számukra semmi eredményt sem tud kivívni, s ezért a pártvezetőség befolyását magára nézve károsnak tartja. (27) A jelentés mindenesetre a nyíltszavazásos terrort elfelejti megemlíteni a magyarázatban. Azért volt igazság is a rendőrség által kiadott jelentésben. A bányászok kiábrándultsága a szakszervezet után az SZDP-ből is, az előző évekhez viszonyítva, a gazdasági válság éveiben még fokozódott. Magyarázatul szolgál erre az SZDP programja. A központi vezetőség nem tudott megfelelő akcióprogramot adni a bányamunkások számára. Szükséges lett volna a bányász munkástömegeket aktivizálóbb célkitűzés. A szociáldemokrata vezetők nem győzték hangsúlyozni, hogy „a gazdasági válság alatt nem lehet sztrájkot, mozgalmat kezdeményezni. A mai munkanélküliség idején minden bérharc már előre magában hordja a sikertelenséget, — hangoztatták. Ha valahol nem tudták megakadályozni a megmozdulást, úgy azt rendszerint maguk a vezetők szerelték le. Az uralkodó osztályokat rettegéssel eltöltő 1930. szeptember 1-i nagy budapesti tömegtüntetés a vidéki városokban is megmozgatta az elkeseredett munkásokat, de a bányavidékeken, így Tatabányán is, zavartalanul folyt a munka. „A bányaüzem menete nem teszi lehetővé — írta a Népszava —, hogy a szeptember 1-i két-háromórás tüntetésre ők is beszüntessék a munkát, de a föld mélyében robotoló bányamunkások lélekben együtt lesznek a városokban tüntető munkástömegekkel. (28) A gazdasági válság esztendeiben Tatabányán egyetlen sztrájk vagy megmozdulás sem volt. Csak kisebb jelentőségű márciusi és májusi ünnepségekre került sor. Az 1931-es májusi seregszemléről a következőképpen írt a Népszava: „Mint minden évben, az idén is a Turul-emlékműnél találkoztak Felsőgalla, Tatabánya és Bánhida népének ezrei. Zeneszó, májusi jelvény, piros szalagok érzékeltették az ünnep jellegét. Este későn oszlott szét a tömeg rendben és fegyelmezetten. A résztvevők száma kb. 2500—3000 ember volt. A Májusi Emléklap és piros szalagok miatt leigazoltattak mintegy 20 munkást. (29) Annak ellenére, hogy a pártnak a munkásokra gyakorolt befolyása — a sikertelen politika és a vezetők oportunista hibái miatt — csökkenő tendenciát mutatott, az SZDP-nek érzelmileg még sok híve volt. Ezt alátámasztja a válság éveiben meghirdetett gyűléseken megjelentek meglehetősen nagy száma és a Népszava olvasóinak jelentős tábora. Aránylag gyakran hívott össze gyűléseket — különösen községi választások előtt — mind a felsőgalla-tatabányai pártszervezet, mind pedig a bánhidai pártszervezet. 1931-től, a kialakított új szervezési elvnek megfelelően, Felsőgalla az SZDP kerületi titkársága lett. A gyűlésekre általában Budapestről is jött előadó, legtöbbször Kabók Lajos. 1929. július 14-én Bánhidán „rendkívül jól sikerült népgyűlés volt — írta a Népszava —, amelyen nemcsak Bánhida lakossága jelent meg nagy tömegekben, hanem a környékbeli falvakból, Tatabánya, Felsőgalla, Alsógalla, Vértesszöllős, Környebánya, Tóvárosból, sőt még Komáromból is szép számban jelentek meg az érdeklődők. A bánhidai új községháza tágas udvarába nem fért be a megjelentek nagy száma, úgy, hogy jobbról-balról a széles úttestet is elözön51