Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)

Molnár László: A bányamunkásság kialakulásának néhány történeti sajátossága Magyarországon a 19. század végéig

Molnár László A BÁNYAMUNKÁSSÁG KIALAKULÁSÁNAK NÉHÁNY TÖRTÉNETI SAJÁTOSSÁGA MAGYARORSZÁGON A 19. SZÁZAD VÉGÉIG A bányamunkásság évszázados kialakulását befolyásolta az iparág műszaki színvonala, termeivényeinek meg nem újuló jellege, a munkások országok közötti vándorlása, a földalatti veszedelmek elleni összetartozás érzése, a bányák különleges földrajzi, morfológiai helyzete és a bányászok elszigeteltsége. Ezen általános tényezőkön kívül a magyarországi bányamunkás mozgalomra hatott a nemzetiségi megoszlás, a bányatársláda intézménye, továbbá a bányászok és a mindenkori uralkodó osztály termelési viszonya. A korai középkor a társadalmat három részre tagolta — oratores, bellatores, labora tores - vagyis imádkozókra, azaz papokra, harcolókra, azaz nemesekre és munkásokra, akik valamilyen formában fizikai munkát végeztek. Ez utóbbi csoportba sorolták a társadalom túlnyomó többségét a kézművestől a parasztig. A korai újkorban már inkább a városi dolgozókra, a manufaktúrákban tevékenykedőkre gondolt az, aki leírta a „munkás szót. A munkás fogalma az 1830—40-es években szűkült le az üzemben, gyárban dolgozó munkásra és ezzel nagyjából eljutottunk a munkásság mai értelemben használatos fogalmáig. A fogalom átalakulása mögött a társadalmi fejlődés vonalai húzódnak. Marx szerint már a 16. század a kapitalista rendszer kezdete és ettől kezdve egyre világosabban ismerhető fel az iparban foglalkoztatottak elkülönülése a termelés egyéb ágaiban dolgozóktól. A munkássá válás folyamata nem azonos időben zajlott le Európában, hanem kéthárom évszázadig elhúzódott. A fejlett északnyugati részen, Angliában, Belgiumban, ÉszakFranciaországban és Németország nyugati részén a munkásosztály kialakulása — valamely iparágban tevékenykedve — már a 16. században megkezdődött. Viszont Európa közepén és déli perifériáin, de különösen a soknemzetiségű kelet-európai birodalmakban a munkásosztály kialakulása csak a 18. század végén kezdődött. A tarka etnikai összetételű Habsburg birodalomban az ipari munkásság első rétege alapvetően német, jóval kisebb mértékben cseh volt, a birodalom egyéb nemzetei csak később kapcsolódtak be az ipari fejlődésbe, akkor is eltérő arányokban, a szlovének, magyarok és szlovákok előbb, a románok és ukránok később. (1) A munkásságot a helyzetének felismeréséhez, öntudatosodásához, szerveződéséhez az alapfokú iskolázás segítette. A gépek, berendezések egyre bonyolultabb kezeléséhez a tudásszint ríövelése — az írás, az olvasás, a számolás megtanulása — vált szükségessé. Az uralkodó osztályoknak, végső soron az államnak, gondoskodnia kellett az alapfokú tanításról, és ez az általános és szakmai jellegű képzés a maga módján erőteljesen hatott a munkásosztály öntudatosodására. Ez vezetett a munkások egy sorból fakadó, mindennap jelentkező és átérezhető közösségéhez. Ebből a közösségből szerveződött a tudatos munkásmozgalom. A munkásságon belül a bányamunkásság kialakulása a többi iparágtól eltérő vonásokkal rendelkezett. Vegyük ezek közül a legfontosabbakat sorra. Először azokat a sajátosságokat, amelyek a bányamunkásság kialakulásánál országoktól függetlenül jelentkeztek, majd azokat, amelyek a magyar bányamunkásság kialakulását befolyásolták. A bányászat jellegzetesen kitermelő iparág, termeivényei nem újulnak meg. Maga a munkahely is naponta „vándorol , a vágathosszak növekedésével és a fejtések mozgásával, a korábbi munkahelyek egyidejű felhagyásával. De vándorol maga az üzem egésze is. Az évszázadok 65