Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)

Molnár László: A bányamunkásság kialakulásának néhány történeti sajátossága Magyarországon a 19. század végéig

során három-négy bányászgeneráció kitermelte szülőföldje környékének — a kor adott műszaki színvonalán kitermelhető — ásványkincsét. Azután éppen a szakmájukhoz legjobban ragaszkodó, vállalkozó kedvű, mesterségüket magas fokon művelő bányászok keltek útra, esetleg országhatárokon túlra, munkahelyet keresve. Az uralkodók hívták is kiváltságokat ígérve — de nem mindig beváltva — a jól képzett bányászokat. A bányászok országok közötti, középkori vándorlásával, áttelepedésével jelentkezett először a termelő tevékenység nemzetközivé válása. A termelési tapasztalatok átvétele, a „technika transzfer először a bányászatban alakult ki. A táros művelésű, kis mélységű bányák a középkorban és a korai újkorban világszerte nagy hasonlóságot mutattak. A gyakorlott bányamunkás más vidéken, vagy az új hazájában azonnal átültethette a korábbi tapasztalatait. Igy társadalmi-nyelvi elszigeteltségében is érvényesíthette mesterségbeli tudását. Mindez csökkentette kiszolgáltatottságát, növelte öntudatát. A bányászat másik fontos jellegzetessége is a munkahelyek vándorlásából fakadt. Az ásványkincs felkutatása, megismerése és feltárása különleges tőkeigénnyel járt, de a meglevő bánya termelési színvonalának tartása is pótlólagos ráfordításokat tett szükségessé. A tőkeráfordítás kockázata a bányászatban — éppen a még nem ismert ásványkincs mennyiségi és minőségi bizonytalansága miatt — nagyobb az egyéb iparágak jobban tervezhető ráfordításainál. A nagyobb beruházási igény, a pótlólagos igény és a nagyobb kockázat az ipari átlagnál nagyobb tőkét igényelt, illetve a tőkével rendelkezők csak az átlagosnál magasabb kamat reményében kezdtek bányavállalkozáshoz. Már a 14—15. században a bányaműveletek mélység felé hatolása, a megnövekedett vízmennyiségek emelése egyre nagyobb terheket rótt a középkori „bányapolgárokra ". A magas ráfordításokat csak a bányatermékek értékesítésével foglalkozó tőkések győzték finanszírozni. A magas hozamot követelő tőkés és a bérmunkásság — a korábban önálló bányapolgár — összeütközése elkerülhetetlenné vált. Ez a rendkívüli kiélezett helyzet is az osztályharc kezdetéhez, a bányamunkások öntudatosodásához vezetett. A bányász munkásmozgalom további jellegzetessége a tevékenység földalatti fenyegető helyzetéből vezethető le. A bányamunka a középkorban is a legveszélyesebb foglalkozások közé számított. Az elkülönült, két-három fős, gyengén megvilágított munkahelyek miatt a közvetlen ellenőrzés csekély volt. A termelés mennyisége és a kiszállított érc minősége elsősorban a bányamunkás ügyességén, a szakképzettségén és lelkiismeretességén múlott. A 12—15. században, amíg az ércbányászat egyéni vállalkozók összességéből állott, az uralkodók — a hatékonyság fokozását célozva — kiváltságokat adtak a bányavárosok lakóinak, s ezzel bizonyos fokig megvédték őket a főurak kizsákmányolásától. A bányavárosok — virágzásuk idején — csak az udvarnak adóztak, lakóik a vitás ügyeket maguk között intézték el. E jogok birtokában a termelőmunkának viszonylag nyugodtabb szigetei voltak, és a bányászok előnyöket élveztek, ha helyzetüket a sokszorosan kizsákmányolt földművelő-állattenyésztő jobbágyokkal hasonlítjuk össze. Igy teremthették meg a bányavárosok a bánya-gazdagság és bányakultúra máig fennálló építészeti, művészeti emlékeit, a bányászati hagyományok külsőségeit, a különleges ruhákat, jelvényeket. Mindezek fokozták a bányász összetartozás tudatát. A bányamunka veszélyességének azonban más hatása is volt. A bányász a föld mélyén mindenekelőtt a társaira volt és van utalva ma is. Az állandó közös veszély tudata összekovácsolta az egy csoportban, egy bányamezőben, egy aknában dolgozókat, akik érezték, hogy életbiztonságukat csak munkaerejük egyesítésével, egymást segítve őrizhetik meg. A bányaszerencsétlenségek alkalmával az omlásban maradtak megmentéséért tanúsított önfeláldozások méginkább összekovácsolták a bányászokat. A bánya okozta bajokban tanúsított egységes fellépés az osztályöntudat egyik eredőjévé vált. 66