Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)

Fűrészné Molnár Anikó: A tatabányai bányamunkások élet- és munkakörülményei, politikai szervezettségének problémái a gazdasági világválság éveiben

Fűrészné Molnár Anikó A TATABÁNYAI BÁNYAMUNKÁSOK ÉLET- ÉS MUNKAKÖRÜLMÉNYEI, POLITIKAI SZERVEZETTSÉGÉNEK PROBLÉMÁI A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG ÉVEIBEN I. A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. helyzete a világgazdasági válság időszakában Az ország két leghatalmasabb barnaszénbánya-vállalata a tatai szénmedencében „egyeduralkodó' Magyar Általános Kőszénbánya Rt. (MÁK Rt.) és a dorogi szénmedence legnagyobb részét — a MÁK Rt. mellett — birtokában tartó Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. (Salgó Rt.) létének és tevékenységének alapját mindenkor a szénbányászat képezte, ami azonban nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a két világháború közötti időszakban fokozottan kombinált jellegű vállalattá váljanak. Elhelyezési lehetőségeik bővítésére jelentős mértékben kiszélesítették érdekeltségeiket. Ez a törekvésük a 20-as évek első felétől vett nagyobb lendületet. Már nemcsak a szénbányászatban voltak leányvállalataik, hanem más iparágakban is, így pl. az építőanyagiparban, s ezeket az üzemeket saját termelésű szenükkel működtették. A 20-ás évek elejétől erőteljes villamosításba kezdtek. Egy sor újabb üzemet hoztak létre. A MÁK Rt. és a Salgó Rt. ipari tevékenységének fokozatos bővítése és a vállalatok égisze alatt létrehozott újabb és újabb gyárak üzemeltetésének eredményeképpen a társulatok a 20-as, 30-as évek folyamán kiterjedt pénzügyi és ipari érdekeltséggel rendelkező mammutválMattá alakultak át. Alapvetően e két évtizedben teremtődtek meg Tatabánya országos jelentőségű ipari várossá válásának további évtizedekre kiható feltételei is. A szénbányászat azon kevés iparágak közé tartozott, amelyet az 1929—1933. évi gazdasági világválság viszonylag kevésbé érintett. A széntermelés a válság éveiben nem hanyatlott annyira, mint a fogyasztás, és csökkenése jóval kisebb mértékű volt, mint az ipari termelésé. Ez azoknak az intézkedéseknek köszönhető, amelyekkel a szűkülő belső piacot a kormány a hazai bányavállalatok számára biztosította. A válság éveiben — elsősorban a nagymérvű devizahiány miatt — a bányakapitalistáknak végre sikerült olyan rendeleteket kikényszeríteni, amelyek a külföldi szén versenyét jelentősen csökkentették, sőt szinte teljesen kiküszöbölték. Igy több, mint 15 millió q külföldi szén szorult ki a hazai piacról, (1) ami döntően befolyásolta a széntermelés alakulását. A behozatali korlátozás lehetővé tette a hazai szénmonopóliumoknak a belföldi szénpiacon a külföldi szén helyének elfoglalását, s ezáltal a zuhanásszerűen visszaeső fogyasztás pusztító hatásának ellensúlyozását. A villamosenergia-termelés jól jövedelmező, biztos üzletet jelentett, így még a válság éveiben is jelentősen fejlesztették ezt a hálózatot. A hazai vállalatok mellett néhány külföldi bányában és más vállalatnál is számottevő érdekeltségük volt. (2) A Salgó Rt. és a MÁK Rt. egymás legfélelmetesebb versenytársai is voltak. Ez azonban nem gátolta meg őket abban, hogy karteliegyezségre lépjenek egymással a szénellátás és a villamosítás területi felosztására. Részvételükkel került sor az építőanyagipar különböző kartellszervezeteinek újjáalakítására is. A MÁK és a Salgó, a válság alatt is nyereséggel zárták mérlegeiket, bár az évről-évre kevesebb lett. A hivatalosan kimutatott nyereségcsökkenés azonban nem ad hű képet a tényleges haszonról. A nyereség egy részét ugyanis különböző manipulációkkal eltitkolták. Amíg a kimutatások szerint a nyereségek évről-évre csökkentek, a különböző tartalékalapok és a vál44