Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)

BEVEZETŐ Praznovszky Mihály: Konferencia megnyitója Tiszteit Konferencia! Napjainkban, főleg szakmai körökben élénk vita dúl arról, hogy a múzeumok általában közművelődési vagy tudományos funkciót töltenek be, vagy töltsenek be. Ez az akadémikus jellegű vita ma sincs eldöntve és nem is lesz, de meggyőződésem szerint nem ezen áll vagy bukik a múzeumok léte. Gyakorlatilag a múzeumok gyűjtőmunkán alapuló tudományos tevékenysége az alapja mindennek, amelyre bármilyen belső munka épül. A Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága ezt elismerve, a szervezet múzeumaiban az elmúlt évtizedben három nagyon jelentős kutatási programot alakított ki, amely kutatási programok a történeti muzeológiai szakterületéhez kapcsolódnak és alkalmanként országos vonzásuk is van. Időben az első a palóc kutatás volt. Azért mondom, hogy volt, mert most már egy-két hónap és befejeződik. Az országos szervezésű regionális kutatómunkában Heves, Borsod és Nógrád megye muzeológusai, kutatói vesznek részt, de Szolnok és Pest megyéből is dolgoztak szakemberek, feladatuk volt, hogy a palóc etnikum teljességére törekedő feldolgozásával egy tudományos, korszerű szintézist hozzanak létre a palócságról. Csaknem egy évtizede indult el a középrétegkutatás is Nógrád megyében, ami azért jelentett újszerűséget a maga mivoltjával, mert ezzel a témával 1945-től ilyen szervezett formában nem foglalkozott a megyei, sőt a magyar történettudomány sem. Azt kell tudni, hogy a középrétegkutatás első fázisában a magyar köznemesség kérdésköre került napirendre. Konferenciák, tanulmánykötetek jelzik már eddig is a szakmai érdeklődést. A harmadik nagy — és most itt sorrendet nem mondtam természetesen — tudományos kutatási irány a bányászattörténeti kutatás. 1977-ben indult meg ez Salgótarjánban, a Nógrádi Sándor Múzeumban — akkor még salgótarjáni Munkásmozgalmi múzeumban. Igazságtalanok lennénk, hogyha nem tudnánk és nem mondanánk, hogy ezt megelőzően már születtek nagyon komoly eredmények a nógrádi bányászati kutatástörténetében. Hiszen gondoljunk csak a megyetörténet megfelelő fejezeteire, ahol a bányászattörténet rangjához méltó súllyal szerepel. Salgótarján város történeti monográfiájára, amely nem nélkülözhette a bányászattörténet valamilyen módon történő feldolgozását sem. Maga a Szénbányák Vállalat is adott kihasonló tartalmú és célú kötetet. Kiadtunk jónéhány olyan dokumentumforráskötetet, amelyben a szénbányászati kutatás történeti, ipartörténeti, politikatörténeti dokumentumai egyaránt helyet kaptak. Ugyanakkor, amikor ezt a kutatási irányt meghatároztuk, megtudtuk, hogy az országos középtávú tudományos tervben is szerepel egy olyan kiemelt téma, amely a munkásság osztállyá szerveződésének történelmi körülményeit, életmódját, fejlődését kívánja feldolgozni. Ehhez az országos tervhez, témához kapcsolódott a salgótarjáni bányászattörténeti kutatás is. Olyannyira, hogy a Nógrádi Sándor Múzeumot ennek a kutatásnak a koordinálásával bízták meg. Hogy mennyiben sikerült ez, nemsokára majd el is mondom.