Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Tarkó Ilona: Anyagi kultúra és rabkereskedelem Batthyány II. Ferenc idején
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA töröknek lehetett a felesége vagy a leánya.53 Ehhez képest az 500 Ft elengedése csak 8,3%-nyi kedvezményt jelentett. Koppani Kara Hwzainnél [Koppányi Kara (fekete) Hüszejn] négy alkalommal is elnézőbb volt Batthyány, így összesen 209 Ft-tal kellett kevesebbet fizetnie, ha azonban összehasonlítjuk a követelt sarc nagyságával, ami 5000 Ft, rá kell jönnünk, hogy ebben az esetben a főúr még kevésbé nagylelkű, mint a női rab esetében, ez 4,2%-ot jelent. Ennél csupán egy esetben kevesebb az elengedett sarc, Laky Al[i] aga váltságdíja 80 szőnyeg volt, és 78 szőnyeg meghozatala után két szőnyeget elengedtek neki, azaz 2,5%-ot. A legkisebb összeget egy „közönséges” rabnak engedte el Batthyány II. Ferenc, Zabo Ibraymnak [Szabó Ibrahimnak] 31,1 Ft-ot, a teljes váltságdíjat figyelembe véve (300 Ft) ez mégsem annyira jelentéktelen, hiszen 10,4%. Segösdy Amhat kovács [Segesdi Ahmed kovács] sarcából 150 Ft-ot engedett el a főúr, ez pedig szintén 8,3 %-ot tett ki az eredetileg követelt 1800 Ft-hoz képest. Talán a legnagylelkűbb Batthyány két közönséges rabjával volt. Az egyik váltságdíja összesen 300 Ft lett volna, de mellette még 190 Ft kezesség is volt rajta, ez így összesen 490 Ft. 1589. július 17-én a rab egy 250 Ft értékű lovat hozott, ezen kívül már csak 100 Ft- ot követelt tőle a főúr, mégis egy 55 forintos paripa meghozatala után szabadon bocsátották. Ez pedig nagyon jelentős, 37,7%-os engedményt takar (185 Ft-ot). A másik szintén közönséges rab, Bayorom [Bajrám] esetében a követelt 300 Ft-ot 220 Ft-ra csökkentette Batthyány II. Ferenc, azaz összesen 26,6% engedményt kapott. Ezek alapján úgy tűnhet, hogy a főúr elnézőbb volt közönséges rabjaival, mint az előkelőekkel, értékesebbekkel, az ő váltságdíjukból ugyanis minimum 10%-ot elengedett. Természetesen az is igaz, hogy a közönséges rabok esetében jóval alacsonyabb értékről volt szó. Viszont az ő százalékos arányuk a magasabb. A XVII. században már több olyan listát is találunk, amelyen eleve feltüntetik, hogy „főrabról” vagy „közönséges” rabról van-e szó.54 53 AXVII. századi források egyértelműen igazolják, hogy a közönséges török bulyák (asszonyok), bár értékesebbek voltak a rác asszonyoknál, de a török férfiaknál kevesebbet értek (pl. MOL P 1313/249. cs. Batthyány cs. lt. Török vonatkozású iratok No 299. 25. Igali Szilkade bulya sarca harmadmagával (3 fő, két fiával, Haszannal és Szulejmánnal) 600 db kősó és egy 100 Ft értékű úrnak való paripa volt. Igali Hacsina szintén harmadmagával 300 Ft készpénzzel és 300 Ft értékű marhával tartozott váltságában Batthyánynak. Azonban ha valamelyik gazdag, magas rangú tisztnek a feleségét, lányát sikerült foglyul ejteni, annak annál inkább megkérték az árát (MOL P 1313/248. cs. Batthyány cs. lt. Török vonatkozású iratok No 49. 75. Budai Sabacsvári vén bulyát, Fatimát és ifjú bulyát, Szatinét (menyasszonyt) 7000 tallér [ 10500 Ft] készpénzért, 3000 tallér értékű [4500 Ft] portékáért, 1000 tallér [ 1500 Ft] értékű úrnak való sátorért és egy 3000 tallér [4500 Ft] értékű keresztény rabért válthatták ki). 54 MOL P 1313/249. cs. Batthyány cs. lt. Török vonatkozású iratok No 275., 276., 279., 280., 281., 282., 305. 77
