Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Lukács Gábor: „Haszontalan és Ujj Költségeket ne tegyen”: a Festetics-birtok reformja Nagyváthy János vezetésével
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA Idejekorán felismerte azt a - kutatók által később egyértelműen igazolt - tényt, hogy az állattenyésztés fejlesztése idézte elő a mezőgazdasági árutermelés növelését, ami „kedvezően hatott a növénytermelés színvonalára is. ”36 Nagyváthy a „Magyar Practicus Tenyésztető” című könyvében megfogalmazta: a „virágzó tenyésztés” tehetős gazdákra utal, mert a „tenyésztéshez capitalis (tőke) kell.”37 A Festetics-birtokon nagy tőkebefektetésre viszont nem volt mód, ezért az állat- tenyésztés szakmai oldalának fejlesztésével, technológiai újításokkal, gondos tervezéssel volt nyereségessé tehető, az ágazat a jövedelmezőség javítása mellett a termelés bővítésében is kiemelt szerepet kapott. Nagyváthy szerint a „Marha tartásnak a pénzbeli jövedelem és a trágya-tsinálás lévén a legnevezetesebb tzél- ja”, ezért minden állatállományt addig kellett szaporítani, amíg arra a „bizonyos számra nem jut, a’mellynél többet haszonnal kitartani már nem lehet. ”38 A lehető legmagasabb nyereség eléréséért minden évben a „Leg=jobb árán” adták el az állomány akkora részét, amenyit a „szaporaságból a helyére lehet állítani. ” Ezzel egyrészt nem kockáztatták a jövőbeni kibocsátást, másrészt jelentősen könnyebbé vált a termelés szervezése, és a gazdaság jövőbeni jövedelmeinek számítása is.39 A tervezés, előre gondolkodás fontos szerepet kapott Nagyváthy utasításaiban, össze kellett írni a „sovány, és hízott-marhának árrát, (...) az Eledelt, és egyéb Költségeket-is. Egy Szóval a’ Költséget a’ reménylhető Jövedelemmel igaz fontra” vették, mivel az „Előre-való-nem-vigyázás” nélkül a birtok „Idejét, Tőke Pénzét, Tselédjei Fizetését, és egyebeket” is feláldozták.40 Ki kellett számítani azt is, hogy „mennyi baromra” volt a „Földmivelésre nézve” szükség, összeírták „mennyi kell Ekébe, mennyi Trágyát szaporítani”, mivel Nagyváthy szerint e „kettőben áll a’ Gazdaság, hogy jól szántsák, és jól trágyázzék.”41 A gazdák figyelmét felhívta, hogy több hasznot hoz, ha „kevesebb Marhát tart; de jól, mint sokat rosszúl. Két- három darab jól hizlalt Marha mind erejére, mind hasznára nézve fel-érkezik, hat nyomorúlt gondja-nem viselt darabbal. ”42 Nagyváthy az állattenyésztés fejlesztésének preferálása mellett komplex üzem- szervezési gyakorlatot követelt, vagyis a növénytermesztés és az állattenyésztés egymásra épülő fejlesztése volt koncepciójának középpontjában: „egy Részről a’ Gazda azon törekszik, hogy termése Jó, és böv legyen, úgy más Részről a’Marhák, 36 37 38 39 40 41 42 Ciepelewski—Kostrowicka—Landau—Tomaszewski, 1974. 64. Nagyváthy, 1822. V. Nagyváthy, 1795. 280. Kiszámították a jövedelmet „idén, sőt a jövő esztendőben is (...), ide nem értvén a kereskedés végett esztendőként öszve=szedetni szokott különbféle marha nemeket és seregeket.” Nagyváthy, 1795. 280. Nagyváthy, 1791. 382—383. Nagyváthy, 1791. 262. Nagyváthy, 1791. 261. 272
