Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)

Lukács Gábor: „Haszontalan és Ujj Költségeket ne tegyen”: a Festetics-birtok reformja Nagyváthy János vezetésével

DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA

többi ízbéli tapasztalás által már a gazdáknál törvénnyé váltak, szükséges volt a többféle, és nevezetesen a most említett törvények ellen gyakorta megesni szokott fogyatkozásoknak megorvoslására mindazon fogásokat Instructio formában öszve foglalni, amelyek a bé keresésben, a takarékos kiadásban és a számadások vezetésében sinór mértékül szolgálnak. ” A gazdálkodás korábban csak a tisztek „fejében” volt, és az új alkalmazottak csak súlyos károk árán tudták megtanulni, ezért írta meg az Instructio-t.12

Nagyváthy rendszerében az újítások fokozatosak voltak, a tisztek és gazdák „tsak azért hogy újjítást tegyék,” nem volt szükséges a „régi meg-rögzött szokást oda-hagyni, valamint a’ régiséghez-is annyira ragaszkodni, hogy minden újjat rosznak tartsék”,13 a Közönséges Instructio szemléletmódját kiválóan jellemzi a fenti idézet. A könyv kéziratos formában maradt fent, az általam felhasznált keszthelyi példány 438 oldal terjedelmű. A mű jelentősége, hogy a hazai üzem- szervezés történetében az első, gazdatiszteknek szánt továbbképző munka volt, ami a birtokvezetés reformjának elméleti alapjául szolgált: a gazdaságirányítás szakemberei megtanulták, lemásolták. Nagyváthy a másolatokat leellenőrizte, a hibákat kijavította és kézjegyével látta el.14 A jószágkormányzó a kameralisztikai, a nagybirtok gazdálkodásával foglalkozó szakkönyve mutatja, hogy nagyszerűen átlátta, ismerte a feudális nagybirtok gazdasági működésének és vezetésének problémáit. ,,A’ szorgalmatos mezei-gazda” című, „Hausvater”- irányzatú könyve mellett ezzel bizonyította be: a mezőgazdasági szakirodalom teljes vertikumában tudott újat alkotni.

2. kép Nagyváthy János

(Vasárnapi Újság, 1899)

12 Vörös, 1961. 379., FCSL Proth 1795: 455. 926. sz.

13 Nagyváthy, 1791. 113.

14 Nyomtatásban nem jelent meg, kéziratos formában maradt fenn. Az értekezés elkészítésekor a Keszthelyen őrzött, 1795-ben készített 438 oldalas másolatot használtam fel.

267