Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
B. Gál Edit: Az Orczyak tiszaabádi uradalma a 18-19. században
------------G©ö) NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA L illetve a Pap családok voltak. A hajdanában Szécsényhez, illetve Hollókőhöz tartozó birtokokat tulajdonosuk, Gr. Forgách Ádám, a hódoltság idején elzálogosította az ott lakó nemeseknek. A török kiűzése után, — mivel az örökös gróf Forgács Simon a Rákóczi szabadságharc alatt átállva a „felkelők” oldalára felségárulóvá vált - mint kamarai birtokot a Pap család ősei elfoglalták. Gróf Forgács Simon halála után testvérbátyjának Ádámnak fiai, név szerint gróf Forgách János, Ferencz, József és Ignácz 1727-ben pert indítottak a javak visszaszerzésére. A budai kerületi procurator fiscalis Barinay Ferenc 1721. évi összeírása szerint a jobbágyok ekefogatonként 1-1 tallért fizettek — kb. 10 ekefogatuk volt —, ezen kívül sem egyéb adóval sem robottal nem tartoztak. A zsellérek adója összesen 38 1/2 dénár volt. A lakosok szabad költözködési joggal rendelkeztek. A szántóföldek fövenyesek, egyszer szántják őket - szól az összeírás. A rét csekély, erdő nincs, csak néhány füzes a Tisza mentén. Nincs malomhely sem, de nem is lehet, mert itt száraz malmot használnak. A kocsma, mely vendégfogadóul is szolgál, évi jövedelme készpénzben 10 forint, a mészárszékért pedig 12 forintot fizet a mészáros. Tomaj földjeit extraneusok kaszálják, egy-egy boglya után 6 polturát adnak, s összesen 200 boglyájuk van. Ha legeltetnek, egy-egy marha után 3 polturát fizetnek. A szántóföldek után a földesúr búzából 120 pozsonyi mérőt, árpából 90 pozsonyi mérőt, törökbúzából 80 pozsonyi mérőt, kevertből pedig 15 pozsonyi mérőt kap tized gyanánt.3 Az 1728-as országos összeírás szerint a 22 népes falu mellett a Tiszatájon még mindig 48 a néptelen puszták száma, jóllehet 1711 után már megindult a terület új benépesülése. „Amikor az „új honfoglalásról” beszélünk azokat a sokrétű nehezítő körülményeket, is figyelembe kell vennünk amik között az újjáépítés munkája lefolyt. Végtelen, úttalan homokos sivatagok, buckák, kopár, szikes földek alkották e tájat, rajta csak pusztai növények éltek, ritka a fa, gyakori a nád, viszont a mocsarak mérges gőzei, lázakat terjesztő miazmái fertőzik a levegőt. A nyugati országok megszokott építőanyaga fa vagy kő nincs sehol és szállítani sem lehet mert járható kocsizható utak sincsenek. Napi járóföldre nem akad ember. ”4 — jellemzi e kort építészettörténeti könyvében Bierbauer Virgil. A visszatért, véglegesen letelepülni vágyó lakosság nádból és sárból készült vályogházakban, fűzfavesszőből font kunyhókban, szérűs kertekben, istállókban vagy földbe ásott vermekben telepedett meg. A házhelyek nincsenek telkekre kiszabva még 1728-ban sem. Ekkor Abádon 4 ház, 4 kunyhó és 9 verem, Szalókon 4 ház, 8 kunyhó és 5 verem volt.5 Az új betelepülők a falu határát szabad foglalással vehették birtokba. A DISCUSSIONES 3 MOL UC 1:52 / Urbana et Conscriptiones Arcanum/ 4 Bierauer, 2004. 114. 5 Soós, 1958. 5-6. 220
