Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Rémiás Tibor: A szádvári uradalom lengyel (górál) telepesei a herceg Esterházyak és a gróf Andrássyak földesurasága alatt
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA külföldi vendégei számára. A vadaskertek szélén, a vadászterület kellős közepén nem létezhetett tovább a falu, már csak azért sem „mert a derenkiek tömegesen folytatott orwadászataival” sértették az állam és a politikai vezetők érdekeit. Az erdők védek (őrök), a csendőrök és a falusiak között állandósult az összeütközés. A falugyűlések és a beadványok sora kért védelmet a vadkárok ellen, de a károkat sem akarták megfizetni. A kormány a konfliktus megoldását a kitelepítésben találta meg. Az államnak - úgy tűnik - egyszerűbb volt a falut felszámolni, mint a védelmet megszervezni. A patt helyzetben az államnak a saját erdeiben élő és telepített vadak, egy nagy összefüggő vadászterület létrehozása jelentette az értéket, a derenkiek viszont a szülőfalu és határában 1848 után juttatott földek. A derenki medvéskert 1942-ben Az ügy felgyorsítása érdekében a Földművelésügyi Minisztérium 1940-ben határozatot hozott, hogy az állami koronauradalom részére az Országos Földhitelintézet vásárolja meg a Derenk határában lévő ingatlanokat: 838 kát. hold 6170-öL A 175 derenki család (439 fő) cserebirtokként 1838 kát. hold 13890-Ö1 földterületet kapott az új, kijelölt borsodi helyeken, s hozzá megspórolt pénzükből vagy az OFI kölcsönéből 791 kát. hold 8400-01 birtokrészt. (Lásd a 11. mellékletet!) Sok derenki fiatal pár helyzete lett kedvezőbb, mert földhöz tudott jutni az új helyen, sőt önálló gazdaságot is alapíthatott, amit Derenken már nem tudott volna 190
