Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Rémiás Tibor: A szádvári uradalom lengyel (górál) telepesei a herceg Esterházyak és a gróf Andrássyak földesurasága alatt
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA A fentiekből is kirajzolódik (remélem), hogy választott témám interdiszciplináris megközelítése és kifejtése nem áll tőlem távol. Főbb kutatási eredmények Derenk középkori magyar település. A falu neve azonban szláv eredetű: Deren - Deryn - Dren - Drenka - somfát jelent, következésképpen első telepesei/lakói szlávok lehettek. A határában magasodó (460m) sziklás hegycsúcson állott Szárd- vagy Szád-vára, amelynek múltja szerves részét képezte a település történetének. A vár a Miskolcról Kassára vezető Bódva-völgyi utat őrizte, és egyik fontos láncszeme volt a Szendrő - Krasznahorka - Torna váraival alkotott erődítésláncolatnak. A település mindig is a vár tartozéka volt: először mint királyi birtok, majd a Be- bekek, a gróf Csákyak és a herceg Esterházyak földesúri várbirtoka, később a felrobbantott várról elnevezett uradalom, a szádvári domínium falva, amelyet 1869-ben a gróf Andrássyak vettek meg, majd a Derenk környéki erdőket eladták a Magyar Királyi Kincstárnak az 1930-as évek közepén. Ma már csak a várrom turisztikai látványossága miatt van szoros kapcsolatban az időközben szintén rommá vált Derenkkel. 1711-ben már javában tombolt a pestisjárvány. Az uradalom 14 falujából Derenk és Kovácsi praedium már kimaradtak az összeírásból. E két helyen a lakók java része elpusztult, a megmaradtak pedig félelmükben elmenekültek. 1715-ben és 1720-ban is — ahogy ez az országos összeírásokból kitűnik — lakatlanul állott, mint curialis község. Spontán betelepülés és az Esterházyak szervezett telepítése révén (paralel folyamatként) javarészt podhalei és szepességi górál jobbágyok érkeztek Derenkre. A megtelepült, dolgos nép a sovány és kevés föld művelése mellett a környező gazdag erdőségekben szénégetéssel és fakitermeléssel foglalkozott. A levéltári dokumentumok tanúsága szerint a Derenkre 1717 és 1720 között érkező családok egyértelműen lengyelországi elszármazottak voltak: „Anno 1717 per Polonis advenas impopulatum”, vagy a kor híres tudósának, Bél Mátyásnak a Notitia Hungáriáé... c. műve Torna vármegyére vonatkozó fejezetére történt feljegyzése szerint Derenknél ezeket írta: „Polonis noviter impopulata.” (Lásd az 1. mellékletet!) A fentiek azt a tényt erősítik meg, hogy a 18. századi derenki lengyelség a legrégibb magyarországi nemzetiségek egyike, amely a mai napig, közel 300 éve őrzi ősei nyelvét és etnikai tudatát. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy a krakkói egyetem etnográfusai és nyelvészei a derenki közösségből elszármazottakhoz járnak rendszeresen gyűjtő utakra, hogy a lengyel nyelv 18. századi archaikus elemeit felgyújtsák, és e zárt közösség szokásait regisztrálják. Torna vármegye nótáriusának, Horváth Andrásnk 1717. november 22-én kelt leve-léből kapjuk az első információkat a pestisben teljesen elpusztult Derenk 179
