Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Rémiás Tibor: A szádvári uradalom lengyel (górál) telepesei a herceg Esterházyak és a gróf Andrássyak földesurasága alatt
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA György írásai), valamint a Múzeumi Kurír (Rémiás Tibor tanulmánya) oldalain jelentek meg. Ez az az időszak, amikor sorra jelentek meg tudományos kiadványok, dolgozatok Derenkkel kapcsolatban, ekkor született egy önálló néprajzi monográfia is az istvánmajori lengyel lakosok életmódjáról. Az első jelentős, nyelvi vonatkozású megfigyelések, amelyek a további kutatások kiindulópontjául szolgáltak, Király Péter egyetemi tanár nevéhez fűződnek. Mária Hemmert lengyel nyelvész az ő javaslatára végzett nyelvészeti kutatásokat. Közelebb vittek bennünket a derenki kérdés tisztázásához Újvári Zoltán és Bődi Erzsébet néprajzi kutatásai, melyekbe 1977-ben bekapcsolódtak a Jagiello Egyetem Szláv Néprajzi Tanszékének munkatársai, Ewa Krasinska és Ryszard Kantor is. Ezzel csaknem egy időben jelent meg az Élet és Tudomány hasábjain Dénes György történeti vonatkozású írása is, amely először tárja az olvasóközönség elé Bél Mátyásnak, a 18. század polihisztorának Derenkről szóló adatait. 1983-ban pedig Rémiás Tibor a debreceni Múzeumi Kurírban tanulmányban taglalta a derenki földrajzi neveket, amellyel rávilágított a széttelepített derenki lakosság életmódbeli változásaira. Az utóbbi 15 év alatt (1994-től) hirtelen megszaporodott a napilapokban, a folyóiratokban, az egyetemeken, a múzeumi kutatóhelyeken a Derenkről szóló írások száma. A nem tudományos igénnyel készült munkáknak két alapvető jellegzetessége, hogy előszeretettel hangsúlyozzák a természeti környezet szépségét, tisztaságát, érintetlenségét és a lengyel eredetet. A tudományos kutatások eredményei beszivárogtak a köztudatba is, a 60-as években még csak a durva visszaélés elszenvedőjeként volt ismert a falu, de a 90-es évekre ez átalakult és a jellegzetessége az lett, hogy évszázados elzártságában is megőrizte eredeti lengyel nyelvét és hagyományait. Különös történetével kerül évről-évre, újra és újra a sajtó érdeklődésének központjába a falu, ha többre nem is, de legalább egy napra - a Derenki Búcsú napjára. Tehát a tudomány emelte ki Derenket a feledés homályából, tette kuriózummá a falu történetét. A sajtó eseménnyé változtatta, a politika, az önkormányzat pedig élt a lehetőséggel és a maga hasznára fordította azt. Az értekezés forrásbázisa Az 1970-es évek közepétől folyó tudományos kutatások a derenki lengyel kultúra többirányú (nyelvészeti, néprajzi, történeti, kulturális antropológiai) megismerését tették lehetővé. Ugyanakkor nyíltan vagy burkoltan ott szerepelt egy nagy hiá- tus, amit Bődi Erzsébet az 1984-ben kiadott táplálkozás kötetében világosan megfogalmazott: „Az őshaza kérdésére a történelemtudomány pontos választ még nem adott. ” A derenki lengyelség történeti kutatásának fontos állomásához érkeztünk 177
