Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)

Pavol Maliniak: A zólyomlipcsei uradalom lakóinak tanúvallomásai, mint a régió késő középkori történelmének forrása

DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA

Franciscus Faber tanú, a megközelítőleg száz esztendős idős férfi (Franciscus Faber, homo senex computans eidem annos prope centum) attól az esztendőtől tartózkodott Breznóbányán, amikor a lengyel király vereséget szenvedett Kassa (Koăice) alatt. Nem tudta ugyan megmondani, melyik évben volt ez, de [ott élt] egészen addig, amíg Dóczy Demianus fel nem égette Breznóbánya kisvárosát, ami 1517-ben történt.37 A tanúvallomás konkrét háborús eseményekre is utal. A közismert adatok szerint az eredetileg lengyel sármazású I. Ulászló király serege már 1441-ben harcolt Kassánál.38 A tanú ebben az esetben olyan eseményre hivatkozott, ami 76 évvel korábban történt. A lengyel uralkodó hadi cselekményei közül időben közelebbiek a II. Ulászló magyar király és János Albert lengyel herceg közötti harcok, melyek Kassa környékére is kiterjedtek.39 A tanú feltételezett előrehaladott kora ellenére inkább az utóbbi, huszonhat évvel korábban lejátszódott eseményekre vonatkozó utalást tarthatjuk helytállónak. Faber ebből kifolyólag 1491 óta élhetett Breznóbányán. Ellentmondásosnak minősíthetjük azt az adatot, amely szerint a tanú egészen 1517-ig lakott a kisvárosban, amikor azt Dóczy Demianus tűzbe borította. A történelmi kutatások szerint a Dóczyak és Breznóbánya konflikutsa során a városkát 1517. április 30-án égették fel.40 Ezzel szemben a tanúvallomások bevezető keltezésében az 1517. március 10-i dátum szerepel. Miként a dokumentum leírásából is kitűnik, fennmaradt formája ismeretében nem zárhatjuk ki a későbbi beavatkozások és módosítások lehetőségét.

Faber tanúvallomása a legterjedelmesebb. Breznóbányai tartózkodásának időtartamán kívül a feljegyzés azt a tanúvallomást is tartalmazza, melynek okán beidézték. A tanú elmondta, hogy a (breznóbányai) malom használata mindig Zólyomlipcse várát illette, s ugyanez a vár jelölte ki a molnárt is. Dóczy Demianus egy György (Juraj) nevű molnárt jelölt ki, aki éveken át végezte ezt a munkát. A tanú elmondta még, hogy sört szállítottak Zólyomlipcse várába. Azt is tudta, hogy két éven át egy hordót szolgáltattak be. Elmondta még, hogy az említett malmot Dóczy Demianus előtt más uraságok is használták.41 Faber vallomásával kezdődnek a breznóbányai malomra vonatkozó tanúvallomások. Az 1406-ból származó oklevél szerint a vár Breznóbánya határában álló malmát Zsigmond király ajándékozta a kisvárosnak. Néhány évtized elteltével ez a malom újra visszakerült a zólyomlipcsei vár fennhatósága alá. Az 1465. évi statúció még nem említi a vár tulajdonaként, ám amikor 1470-ben Ján Ernst megszerezte a várat, a

37 MÓL DL 24 359, pag. 8.

38 LukaCka, 2004. 194—195.

39 Pramene VI., 109. 46. sz.

40 Graus, 1995. 113-114.

41 MOL DL 24 359, pag. 8-9.

17