Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Ján Zilák: Üveggyárak a véglesi uradalomban a XVIII, század végéig
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA Az egyes üveghuták történetében egyaránt voltak sikeres és válságos esztendők. Egyvalami azonban kétségbevonhatatlan: a gyárak az itteni földműves lakosság számára is pozitívumot jelentettek, hiszen munkalehetőséget kínáltak favágóknak és fuvarosoknak, a huták dolgozói pedig megvásárolták a földművesek terményeit. Ám az egyszerű látogató figyelmét sem kerüli el az erdőktől megfosztott határ, ami a huták (és helyi fűrészüzemek) munkájának következménye. Az irtásos területeket azután szántóföldként vagy legelőként hasznosították. Az üvegkészítők után csak az ész és ügyesség csodálatra méltó szépsége maradt fenn, mely az alaktalan fehér vagy színes masszát áthatotta, és amely a környezetünkben vagy múzeumokban fennmaradt elbűvölő termékekben máig él. Ma gyakran már csak a határok vagy települések elnevezései árulkodnak arról, hogy itt valamikor üveggyártás folyt, mint például Végleshután (Vigl’aăskâ Huta). A véglesi uradalom történelméből A véglesi vár eredete a XIII. századra nyúlik vissza. Ebben az időben a várat keresztes lovagok birtokolták. A XIV. században a vár az Anjou-házi magyar uralkodók tulajdonát képezte. Gyakran tartózkodott a várban Zsigmond király is, aki 1424-ben feleségének, Borbálának ajándékozta. Ekkor az alábbi települések tartoztak a várbirtokhoz: Csécsény (Caéín), Cserény (Cerín), Nagyócsa (Oéová), Szebedény (Sebedín), Zolna (Zolná) és Nagyszalatna (Zvolenská Slatina). A következő időszakokban a véglesi vár és birtokai felváltva voltak magánszemélyek vagy az uralkodó tulajdonában. A XVI. század második felében a véglesi vár fontos szerepet játszott a terület törökökkel szembeni védelme szempontjából. 1558-ban I. Ferdinánd király 20 500 aranyért Dobó Istvánnak adta használatba a várat. Amikor később Dobó átvette a közép-szlovákiai bányavárosok törökök elleni védelmét, rokona, Zeleméry László lett a véglesi helyőrség parancsnoka. Később Balassi Bálint és Zay László töltötte be a várkapitányi tisztséget. A XVI. század végén a törökök gyakran intéztek támadásokat a vár környéke ellen; ismeretes, hogy Nagyócsát és Nagyszalatnát 1584-ben felégették, Végles várát azonban nem sikerült bevenniük. A XVII. század elején a várat Bocskay István és Bethlen Gábor felkelőinek hadai foglalták el. 1636-ban a véglesi uradalmat Csáky László kapta birtokba a királytól. A következő időszakban ismét török csapatok fenyegették a várat, majd átmenetileg Rákóczi György és Thököly Imre felkelő csapatainak kezére került. A vár és uradalom tulajdonosainak gyakori váltakozása 1688-ig tartott, amikor az említett a birtokokat az Esterházyak zólyomi (Zvolen) ága vette meg, mely azután 1869-ig meg is tartotta őket. Ebben az évben az uradalmi birtokokat a Somogy vármegyéből származó Nemeskéri Kiss Miklós vette meg az Esterházyaktól, aki 150
