Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Praznovszky Mihály: Egy köznemesi életút szakaszai (Menyői Tolvay Ferenc: Sors és lehetőség)

A csata után seregével Szalkszentmárton felé indult (öt gyalogos, egy lovas zászlóalj, hat ágyú, 8 forgó tarack) a rácok üldözésére. A csatának volt két kellemetlen következménye is. Rákóczi nem tudott arról, hogy Károlyi Sándor időközben egyezségre lépett a rácokkal s így azok szerződésszegésnek vévén a vecsési csatát soha többet nem segítették a magyarokat s mindvégig az ellenség táborába tartoztak. Másrészt a csata után tömegesen kezdődött meg a szökések sorozata a magyar seregből. Ennek oka többek között a már korábban említett hiányos hadi felszereltségben, a rossz ellátásban is keresendő. Február 1-én Török András alispán Kecskemétről keltezett levelében

41 már arról ír, hogy több hajdú elszökött a seregből, s kéri a megyét küldjenek helyettük újabb embereket „hogy tovább is üressen az zászlók ne álljanak. Ugyanezen napokban Tolvay Ferenc is beszámol a megyének a katonák tömeges szö1 késéről. „seregestül felkelvén", mindössze 39 katona maradt vele a több százból. Sőt kiderült az is, hogy a tisztek voltak a szökés authorai, akiket kér a megyétől elfogatni, valamint a gyalogságot 4—5 napon belül újjá kell szervezni. Ez a levele Jászberényből kelt ekkor a csapatokkal észak felé mozgott s hamarosan Nógrádba érkeztek. (Ebben a levelében újra elnézést kér csúnya írásáért ahogy fogalmazza: „Hajdú, hírtelen, öreg legény mocskolt, hibás írásom iránt, úgy hiszem, nem itél meg a nemes vármegye. ) Török András ezekben a napokban írt újabb leveléből 3 az is kiderül, hogy Tolvay Ferenc közben elindult Nógrádba, hogy a megye által összeszedett újabb katonákat levezesse Kecskemétre, ahol az alispán várt rá. Török András kéri, hogy ne egy vagy két hétre fogadott katonákat küldjenek, mert „heti el télvén, mingyárt szökni kívánkozik. A helyzet a továbbiakban sem javult. Tóth Tamás paraszthadnagy sürgeti a megyét, hogy a váltást küldjék már, amint azt Tolvay Ferenc „vitéz kapitány urunk' megígérte. Március 1-én Tolvay Ferenc azt jelenti a megyének, hogy kevés a katonája, rendszertelenül folynak a katonaállítások, nincs elég fegyver, a parasztkatonák képzetlenek és fegyvertelenek, az újoncok közül sokan „egy pénzzel sem indultak, sokat mindenféle töltés nélkül, sőt félig mezítelen lábakkal".

44 Pár hónappal később Gyürky Ferenc ezredeskapitány jelentése Nógrád megyének ugyanezt a gondot tükrözte vissza, midőn az újoncok lehetetlen állapotát festi le: „az testek ki vagyon, a nadrág leszakadván rólok...utolsó veszedelembe esünk, régi jó hírű vármegyénk becstelenségére . Kérve kéri a megyét, segítsenek. Tudja, hogy Tolvay Ferenc a zólyomi zsákmányból 186 tallért adott a megyének, legalább azt fordítsák most a ruházat javítására. Tolvay Ferenc hadi jártassága alapján ekkor magasabb beosztásokat is kapott. Bulyovszky Dániel 1704 április 22-én kelet levelében „Fő hadi szekér mesternek" nevezte őt. Egy másik irat szerint 1704 augusztusában mint kecskeméti hadibiztos említtetik. (Kecskeméti tartózkodást a városi számadáskönyv is megőrizte ahol 1703—1704-ben több bejegyzés is van vele kapcsolatban.)47 1704 szeptember 25-én Losoncon írt leveléből ismét kiolvashatjuk az adózó nép feletti aggodalmát. Mint írja Forgách Simon parancsolatjából Kassa alá kell mennie, hogy a hadsereg zsoldját odavigye, s így semmiképp nem tud most lemenni Kecskemétre. „Ha segíthetek valamit az Nemes Vármegye nyomorgó szegénységén, kész vagyok lemennem, jól lehet gyámoltalan házam gondviselő nélkül, elég kárral is vagyok... Az év végével be is fejezi hadi szereplését. 1704 december 29-én Losoncon ülésezett a megyei közgyűlés s a téma ismét a megye régi sérelme volt: kérelem Rákóczihoz a megyének kirótt újonclétszám csökkentése érdekében. Rákóczi ekkor járult hozzá, hogy a megye csak 500 gyalogot és 200 lovast állítson ki. A közgyűlési határozat szerint Tolvay Ferencet küldték ki a falvakra 10 hajdú kíséretével, hogy a fejedelem zászlaja alól elszökötteket újra szedje össze s „büntetésül vegyen mindenkitűi 3 forintot". Ugyanígy szedje össze a mezei hadaktól szökötteket ïs. 123