Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)
Praznovszky Mihály: Egy köznemesi életút szakaszai (Menyői Tolvay Ferenc: Sors és lehetőség)
1705 tavaszán ő maga kérte, hogy más feladatot kapjon s a fejedelem április 16-án a murányi vár porkolábjává (várnagyává) nevezte ki. Április 18-tól már egy hónapig ő helyettesítette Fáy István murányi kapitányt amíg az gazdaságát volt oda ellenőrizni. 1707 elején még ebből a várból fogalmazza a fejedelemhez írt levelét, amelyben második felesége Bakó Judit és annak testvére Bakó Anna bizonyos vagyoni ügyében kér igazságos döntést. 5 ' 1707 április 11-én Gyürky Pálnak írt levelében már azt kéri, segítse hozzá, hogy kiköltözhessen Murányből, nem érzi itt jól magát. Ez év szeptemberében mehetett át Kassára, mert 1708. május 7-én így panaszkodott Radvánszky Jánosnak: „kilenc hónaptól fogvást Kassán egy pénz fizetésem is nincsen". 1709 október 10-én még mint kassai porkoláb szerepel („Castellano Cassoviensis) egy gazdasági leltár tanújaként. Majd 1709 december 5-én találkozunk utoljára nevével. Rákóczi Ferenc egy levelében ismét szóba kerül Tolvay Ferenc: engedélyt kért a fejedelemtől, hogy eltávozhasson egy rövid időre „háza megtekintésére s némely adósságának beszedésére való excursióra". Mint költő Menyői Tolvay Ferenc irodalmi alkotásait valójában nem is az irodalomtörténet, hanem a történettudomány szempontjából kellene vizsgálnunk és értékelnünk. Egyetlen megmaradt műve illetve annak töredékei a Rákóczi szabadságharc eseményeinek rigmusokba szedett összefoglalása. Ezt a címe is igen szemléletesen mutatja: „Mint folyt Magyar Országh dolga in Annis proxima elapsis 1703, 1704, és 1705. Azoknak írt rövid rytmica hystoria szakaszai". 53 A verselgetés, versírás ebben a korban nem egyedi s főleg nem ritka jelenség. A magyar barokk irodalom e korszakára és köznemesi alkotói vonulatára vonatkozóan több általánosság mutatható ki, amelyek Tolvay Ferenc e tevékenységében szintén fellelhetők. Ez a nemesi költészet témaválasztásában és színvonalában elmarad a korábbi, a 17. századi főleg főúri vagy udvari költészet mellett. Ugyanakkor viszont azokkal ellentétben vagy méginkább azoktól sokkal hangsúlyosabban politikai költészet, azaz a konkrét politikai cselekvés, az aktualitások jegyében fogant. (E „köznapiság" jellemzője, hogy az alkotások többsége csak kéziratban élt és maradt fenn annak minden következményével együtt.) Ez a politikai irányultság még inkább látszott a Rákóczi szabadságharc ideje alatt keletkezett versekben. Kimondottan olyan célzatú versek is születtek — nem is csekély számban — amelyek valóságos agitációs feladatot láttak el, azaz igyekeztek meggyőzni, a szabadságharc oldalára állítani az ingadozó köznemesi tömeget. „A szabadságharc költészetének legnagyobb verscsoportját — olvasható a magyar szintézisben — magához a küzdelemhez kapcsolódó változatos tárgyú különböző állásfoglalása, sokféle eredetű, a költői érték tekintetében is széles skálán mozgó versek alkotják".*** A másik oldalon pedig látnunk kell azt is — ha Tolvay versírási motivációt keressük — hogy ekkor a versírás annak bármilyen műfajában hozzátartozott a műveltségképhez, az életformához. Nem is nevezték magukat költőknek (Tolvay sem) egyszerűen kifejezési módjuk és eszközük lett a lírai megfogalmazás. Ki is mondták, hogy unaloműzőként, ráérő idejükben verselgetnek. Tolvay Ferenc is midőn elküldte műve részleteit pártfogójának Radvánszky Jánosnak így fogalmazott: Murányban porkoláb lévén, nemigen akadt jelentős gazdasági, politikai feladata, így hát gyakorta olvasgatott „nagy nemes elmék monumentumait. De Írogattam is' — fűzi hozzá, egyértelművé téve, hogy számára a versírási szándék elsődlegesen az idejének kitöltése volt. 55 124
