Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Varga J. János: A földesúri magánkatonaság társadalmi rétegződése a XVII. században

tompította is az egymásrautaltság érzése és az azonos életforma kiegyenlítő hatása. A jobbá­gyi sorból felemelkedett nemeseknél ez két síkon is tükröződött: egyrészt a középnemesi tisz­tekhez és a jobbágy katonákhoz fűződő viszonyukban, másrészt a földművelő jobbágysággal va­ló negatív kapcsolatukban. Érthető, hogy az új kisnemesek mindenáron hangsúlyozni igyekez­tek a jobbágyok és a közöttük meglévő különbséget, s miután ezt sem a dominusz, sem parancs­nokaik kárára nem tehették meg, megpróbálták a jobbágysággal szemben kifejezésre juttatni. Sorsuk megoldása mind gazdasági, mind társadalmi téren elakadt, ezért — amint Nagy László mondja — helyzetük felemássá vált, egyszerre lettek feszítői és konzerválói a feudális társadal­1 Я mi viszonyoknak. Miután a jobbágyok és kisnemesek a szervitori intézmény hierarchiájának a társadal­mi viszonyok által meghatározott szintjére följutottak, továbblépésüket ugyanezek a viszonyok gátolták vagy nehezítették meg azáltal, hogy a katonáskodás kínálta lehetőségeket egy adott szinten lezárták. A főúri magánhaderőnél betölthető tisztségek száma ugyanis csekély volt és azokat jobbára a középbirtokos nemesi családok tagjai sajátították ki maguknak. A Batthyány szervitorok által viselt tisztségek száma mindössze 13 volt a 17. század közepén, a dunántúli generális katonaságának legnagyobb létszáma idején (ekkor csaknem 2300 fő 9 ):a főkapitányi tiszt, amely azonos volt a dunántúli vicekapitánysággal, a körmendi hajdúk kapitányi tisztsége, az udvari sereg hadnagyi rangja, a csákányi és szentpéteri katonaság parancsnoki tiszte, valamint 8 mezei lovas hadnagyság. A főkapitányi tisztséget betöltő Káldyak közül - akik 1581-ben kapták címeres levelüket Rudolf császártól 20 - Ferenc 1628-ban tűnik föl, mint a király pápai vicekapitánya, később Vas vármegyei alispánként említik, majd 1634­ben Batthyány Ádám főkapitányaként. A jómódú középbirtokos család képviselője a társadalmi hierarchia meghatározott szintjén állva olyan előnyökkel indult, amelyekkel az alsóbb rétegek­ből származók nem rendelkeztek, és amelyek segítségével eleve biztosította fia számára az általa viselt tisztség öröklődését. A Francsics család tagjai a Káldyakéhoz hasonló szintről indultak: Gáspárról 1631-ben szólnak először a följegyzések, amikor Batthyány Ádám rohonci udvarbírá­jaként megerősítik tisztségében, majd az 1640-es években, amikor Hidassy András után átveszi a körmendi kapitányságot. A hadnagyságok tisztségviselői között szintén birtokos családok — többek között a Kisfaludyak, Fáncsiak, Niczkyek, Hertelendyek — képviselőit találjuk. Közülük talán a Kisfa­ludyak népes famíliája tűnik ki, amely a 17. században számos katonát adott a Batthyány ma­gánhaderőnek, így Balázst, aki az 1650-es évek második felében a csákányi és szentpéteri lova­sok kapitánya volt, majd Vas vármegye alispánja és Mózest, aki Batthyány Kristóf főhadnagya­ként szolgált. 22 Esterházy Pál nádor udvari seregében is néhány középnemesi familia nevével találko­zunk. Közülük a Fabiankovics családé emelkedik ki, amelynek képviselői közül Ferenc, mint a 23 nádor udvari kapitánya, Imre, mintfővitéze szolgált. Miután az említett családok tagjai megszerezték maguknak a viselhető tisztségeket, másoknak hosszú időre megszűnt az előrelépés lehetősége. Minden jel arra mutat, hogy a főurak szolgálatában igazi karriert csak jómódú nemesek futhattak be, és ha vannak adataink néhány alacsonyabb állapotú szervitorra is, ezek alantasabb tisztséget töltöttek be, vagy hosszú szol­gálat után jutottak előre. Ezt mutatja a Batthyányak udvarában keletkezett „katonák könyve , amelynek segítségével 330—350 szervitor útját kísérhetjük figyelemmel. A följegyzések szerint az 1630—1640-es években mindössze öten léptek előre a katonai pályán, ezek is nemesi szár­mazásúak voltak. Számos udvari tisztségviselővel is találkozunk, akikre csak évtizedes szolgálat után figyelt föl a dominusz. Közülük Somogyi Miklós 10 esztendei inaskodás után 2 lovassal szegődhetett a katonák közé, és Pongrácz Mátyásnak 16 évet kellett szolgálnia ahhoz, hogy el­nyerje a főasztalnokságot. 86

Next

/
Thumbnails
Contents