Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Kubinyi András. A középbirtokos nemesség Mohács előestéjén

német szóra Kassára. Ez megint előre mutató jelenség. Viszont azt is előírta, hogy tanulmányai befejezése után lépjen be Farkas a zágrábi püspök szolgálatába, azután pedig csinálhat azt, ami neki tetszik. Példáink különböző urak szolgálatában vegyesen katonai, kormányzati és birtokigazgatási funkciókat ellátó tekintélyes köznemesi politikusokra vonatkoznak. Politikai súlyukat mutatja, hogy pl. Bodót a hatvani országgyűlésen a nemesség horvát bánná akarta választani. Példáinkat szaporíthatnánk, de ennyi is igazolja, hogy Burgio első és harmadik csoportja közt nem lehetett nagy különbség. Viszont ez esetben a valóságban csak két csoportja van a nemességnek, az egyik az urak familiárisaiból áll, akik hol katonáskodnak, hol köznemesi politikát csinálnak az országgyűléseken, esetleg a királyi tanácsban, a másik csoport viszont minden szempontból passzív. Mindez látszólag súlyos logikai ellentmondás. Mivel a köznemesség politikusai épp az urak ellen léptek fel, teljesen értelmetlen helyzetet kellene feltételeznünk, ha ők is bárói familiárisok. Ezt az ellentmondást az a feltevés sem oldja fel, mely szerint a köznemesi politikusok tekintélyes része Zápolyai vajda szolgálatában állott, és mivel a köznemesi párt történetírásunk hagyományos elképzelése szerint azonos a — „nemzetinek' is nevezett — Zápolyai-párttal, tehát így lenne megválaszolható ez a probléma. Más helyen rámutattunk már ennek az azonosításnak a hibáira, valamint arra is, hogy épp úgy helytelen velük szemben egy valamiféle egységes udvari-bárói, ill. Habsburg-pártról beszélni. A kérdést tovább bonyolítja, hogy a köznemesi politikusok között a Zápolyai-familiárisok száma urak vagyonához és méltóságához képest aránytalanul Ort csekély, olyan mértékben, hogy szinte hajlandók lennénk azt a feltevést is megkockáztatni, miszerint a vajda volt olyan hatalmas, hogy megakadályozza emberei politikai kiruccanását. Nem foglalkozhatom itt a Jagelló-kor belpolitikai harcaival, ezt más helyen már több ízben megtettem. Csak azt akartam hangsúlyozni; a köznemesség politikai vezetőrétegének országgyűlési stb. szereplését nem akadályozta még sem az, hogy uri zsoldban katonáskodott, sem az, hogy kormányzati és birtok igazgatási téren segédkezett urának. Ezzel visszajutottunk kiindulópontunkhoz: a szécsényi várnagy - nógrádi alispán Pelényi folytathatott e mellett országos ügyvédi praxist, valamint Szobi és Werbőczy fegyvertársaként szerepet játszhatott az országos politikában is. Mindez számtalan adattal volna alátámasztható, amire most nincs lehetőség. Viszont így az uri szolgálatban álló köznemesi politikusok prelátus- és báróellenes országgyűlési fellépése csak abban az esetben érthető, ha a familiárisi rendszer átalakult, válságossá vált volna. Csak így oldható fel a fent jelzett ellentmondás. Mielőtt azonban ezzel az átalakulással foglalkoznék, néhány általánosabb kérdést kell röviden ismertetnem. A Jagelló-kori nemesség nem volt egységes. Werbőczy Tripartituma I. rész. 2. címje, valamint a híres „Primae nonus -a ellenére az urak — a prelátusok és a bárók — de facto különálló rendeket alkottak. Hasonlóképp nem beszélhetünk egységes köznemességről sem, noha rendi szempontból kisebb volt a különbség egy Szobi Mihály-típusú köznemesi vezető és egy parasztnemes közt, mint Szobi és Zápolyai János vajda közt. Az urak és a nemesek, ill. a nemesek különböző rétegei közti különbségek ugyan kezdettől fogva megvoltak, a Jagelló-kor — Mátyás-kori előzmények után — csak abban hozott újat, hogy míg korábban az uralkodó osztály különböző rétegei között, sőt a nemesség és polgárság, ill. jobbágyság közt az átmenet nem volt éles, ez most mindkét irányban megmerevedett. A világi uralkodó osztály felső rétegét az urak, a bárók alkották. Bárónak tekintették az ún. „igazi bárókat", azaz az ország főméltóságait, általában hivataluk lejárta után is, továbbá vagyonos leszármazottaikat, akiknek rétegét nem véletlenül nem egyszer bárófiaknak is nevezték, végül más, hatalmas birtokosokat. Ezt a két utóbbi réteget hívták együtt természetes, ill. névszerinti báróknak, és egyre gyakrabban mágnásoknak. Mindannyian személyre szóló meghívót kaptak az országgyűlésre, vagy a tágabb ki-