Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Kubinyi András. A középbirtokos nemesség Mohács előestéjén

rályi tanácsba, és nem voltak katonáskodás terén alárendelve a megyéknek. A családfőt általában nagyságosnak címezték. Ez a réteg a nagybirtokosoknak felelt meg, és annak ellenére, hogy előfordult köznemes kinevezése „igazi bárói" méltóságra, családja csak akkor tudott megkapaszkodni a bárói rendben, ha — ami általában megtörtént — megfelelő birtokot szerzett. Mégis, épp a birtok nagysága nem egészen pontosan definiálható valami, ezért létezett a mágnások és a köznemesek között egy olyan nagybirtokos réteg is, melynek tagjait hol ide, hol oda sorolták. Ezek a többnyire báróságot viselt családokból származó személyek ha úgy tetszik a bárók legszegényebb, ha úgy tetszik, a köznemesek leggazdagabb rétegéhez tartoztak. Családi kapcsolatok kötötték össze mindkét réteggel. Az urak rendjéből való végleges kiszorulásuk az 1498:22.t.c.-vel következett be, amikor is az országgyűlés név szerint becikkelyezte a banderiumtartásra kötelezett bárókat. Ezzel gyakorlatilag lezárult a fő- és középoemesség közti laza átmenet. Ezt a lefelé való elzárkózást más, a folyamatot erősítő jelenségek is kisérték. Az egyikre szórványosan már Mátyás alatt is találunk példát, korszakunk végére azonban gyakorlatilag általános lesz: a bárói rend tagjai vörös viasszal pecsételtek. A másik jelenség II. Ulászló alatt kezdődött: a király többeknek örökös bárói diplomát adott, azaz az örökös főrendiséget épp úgy el lehetett királyi kiváltságlevéllel nyerni, mint a nemességet. A bárók és a nemesek közötti bizonytalan helyzetű réteg az uri rend sorompóinak lezárásával elvesztette az országgyűlésekre való személyes meghívás jogát is. Nyilván nem véletlen ezért, hogy ezzel egyidejűleg az 1498:2.t.c. elrendelte 16 nemesnek a királyi kúria ülnökévé való választását, akik röviden a tanácsba is bejutottak. Első listájuk fennmaradt, és bizonyára nem véletlen, hogy a 16 ülnök közül heten tartoztak lesüllyedő családokhoz. Várdai Miklósnak pl. még az 1498-as országgyűlésre szóló reagálisa js fennmaradt, Gersei Pethő János az 1490-es királyválasztó országgyűlésre kapott meghívót, stb. 1498 tehát a köznemességnek egy tekintélyes, gazdag, előkelő családból származó vezetőréteget biztosított, bizonyára az urak szándéka ellenére.

26 Egyes mágnáscsaládok — mint az említett Pethők, a Pakosiak, Várdaiak, Forgáchok — teljesen, másoknak csak egyes ágai, mint a Guti Országok tiszántúli, a Héderváriak Győr-megyei, a Báthoriak Szaniszlófi és az abból kisarjadó Somlyai ágai hanyatlottak így — részben csak időlegesen — a nemesség közé. Köztük számos várbirtokkal, uradalommal rendelkező család is volt.

27 Amennyiben arra számítottak, hogy a választott ülnökség segítségével jussanak vissza a bárók közé, számításuk nem vált be. Az úri rend lezárása ugyanis változatlanul nem zárta ki azt, hogyha a király valakit „igazi bárói" méltóságra emel, azt élete végéig ne tekintsék a bárói rend tagjának, és amennyiben eléri a banderiumtartásra előírt birtoknagyságot, ne jusson a bandériumtartó urak közé. Az 1498-as listát úgy látszik, hogy folyamatosan kiegészítették.

29 1498-tól 1525-ig (1526-ban ugyanis lemondott a nemesség ülnökválasztási jogáról) 54 választott assessorra maradt adatunk, közülük csak hárman, mégpedig az először megválasztott 16 személy közül, lettek bárók. A már említett Pethő János és a szintén bárói méltóságot betöltő apától született Buzlai Mózes udvarmesterként, Batthyány Benedek kincstartóként jutott az urak közé. A homo novusok — különben nagyon korlátozott — főrenddé válásának útja nem a nemesi politikán keresztül vezet. Az 1500:21.t.c. ugyanis a király tíz névszerint felsorolt udvaroncának (aulicus regius) (valamint a hivatalban levő kincstartónak) megadta birtoknagyságuktól függetlenül a banderiumtartás jogát. Ez a „tízszemélyi" intézmény korszakunkban mindvégig fennmaradt, számukat rendszeresen kiegészítették (pl. ha valaki meghalt). Az nem lehet véletlen, hogy az első „tízszemélyek' (decempersonae) közül négyen, valamint kettőnek a fia kapott 1526-ig bárói méltóságot. A homo novusok zöme ebből a csoportból került ki tehát, és a néhány rajtuk kívüli új báró hasonlóképp a királyi udvar szolgálatában állott. (Werbőczy nádorsága kivétel.)

3

^ Az amúgy is szegény királyi udvar azonban nem tudott sok embert foglalkoztatni, így a köznemes8