Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)
Kubinyi András. A középbirtokos nemesség Mohács előestéjén
Kubinyi András: A KÖZÉPBIRTOKOS NEMESSÉG MOHÁCS ELŐESTÉJÉN Az 1490-es évek nagy részében Pelényi Pál szécsényi várnagy volt Nógrád megye egyik alispánja. Szécsényt akkor a Losoncziak birtokolták, így nem csodálkozhatunk, ha a főispáni tisztet Losonczi László erdélyi vajda, majd tárnokmester és fia Zsigmond töltötték be ebben az időben. A képlet teljesen világos: Nógrád megyében az igazgatás terén ugyanaz a familiaritás érvényesült, mint amely immár évszázadok óta Magyarországon: a tisztség betöltője saját familiárisai és köztük nem utolsó sorban saját birtokigazgatási személyzete tagjai közül választotta ki hivatali helyettesét. Pelényi ugyan tekintélyes megyei nemes volt — névadó faluja a mai Piliny — és ezzel eleget tettek Mátyás 1486:60.t.c.-ének, melyet az 1492:80.t.c. is lényegében megismételt, hogy a főispánok alispánjaikat a megye tehetősebb nemesei közül válasszák ki, szécsényi várnagysága alapján mégis a főispáni családhoz fűződő szorosabb szolgálatával kellene számolnunk. Nem véletlenül használtam itt a feltételes módot. Alispánunk ugyanis nem tartozott az átlagos familiárisi típushoz, legalább is nem ahhoz, amelyet szakirodalmunk alapján feltételezünk. A nevét említő oklevelek száma igen nagy. Nevével először 1476-ban találkoztam: egy igen nagy port felvert perben, a csetneki rézbánya és vashámor ügyében képviselte ügyvédként a Csetneki családot a Bebekek, ill. Zápolyai Imre, a későbbi nádor ellen. Pelényi ettől kezdve 1503-ig, haláláig az ország egyik legkeresettebb ügyvédje. A szepesi városok árumegállító jogáráról folytatott híres perben 1492-ben ő Lőcse város jogi képviselője, de kliensei között megtaláljuk pl. Vetési Albert veszprémi püspököt, tekintélyes köznemeseket és parasztnemeseket egyaránt, ügyfelei hálózata Pozsonytól Bereg, ill. Szepestől Bodrog megyéig terjedt. Soha nem említik deákként, egyetemre nem járt, kancelláriai jegyzőként nem működött, mégis a gyakorlati jogászrend tagjának kell tekintenünk. Családjából a 15. század közepén Péter ugyancsak Nógrád megye alispánja volt, Albert Mátyás idején személynöki jegyző- és itélőmesterhelyettesként működött, Balázs és Mihály pedig az 1510-es évek végén és a húszas években Pál — feltehetően édesapjuk — példáját követve ügyvédkedtek. Mindehhez még hozzá kell tennünk, hogy Pál alispáni működése idején nem szüneteltette „ügyvédi irodáját", úgy látszik, hogy az oktávák idejére otthagyta a megyét, hogy a kúriában tevékenykedjen. Végül egy utolsó, de lényeges adat Pelényi Pálról. Van egy — sajnos keltezetlen — de 1498— 1502-re tehető lajstromunk a magyar országgyűlésen megjelent követekről. Nógrád megye három személyt küldött: Pelényi Pált (tehát az alispánt), Szobi Mihályt, a köznemesség ezidőszerinti vezérét, valamint nem mást, mint Werbőczy István mestert, különben Szobi legszorosabb barátját és szövetségesét. Mint ismeretes, a későfeudális megyében a Pelényihez hasonló típusú személyek nem voltak ritkák. Adva van a tekintélyes köznemes, aki alispánviselt családból maga is alispán lesz, ügyvédként működik, családja tagjai a kúriában bírói funkciókat látnak el, továbbá mi sem természetesebb, hogy a köznemesség politikai vezetőrétege tagjaként országgyűlési követként is képviseli megyéjét. Csakhogy Pelényi nem a XVIII. században, vagy a XIX. század első felében élt, hanem az 1514-es parasztháború és Werbőczy Hármaskönyve megírása előtt. Igy azután joggal vethető fel, mennyire tipikus példa Pelényié, nem csupán véletlen előképe a késői fejlődésnek, vagy pedig épp ebben a korszakban kell annak kezdetét keresnünk. Ez az ellenvetés annál is jogosultabb, hiszen Nógrád — a szomszédos Honttal együtt — volt Szobi és Werbőczy megyéje, és így kettőjük hatásából is levezethető lenne társuknak, Pelényinek pályája. 5