Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)
Kubinyi András. A középbirtokos nemesség Mohács előestéjén
Más helyen foglalkozva a Jagelló-kori ügyvédség kérdésével, arra a megállapításra jutottam, hogy Pelényi példája nem tipikus ugyan, de egyáltalán nem kivétel. Az 1498 — az első ismert követlista készülésének legkorábbi időpontja — és 1526 közötti időben is működött tíz legfoglalkoztatottabb Jagelló-kori ügyvéd közül hárman, Pelényi, Daróczi Márton és Vészeiéi Miklós fordulnak elő az ismert országgyűlési követlisták valamelyikén. Vészeiéi különben Petényihez hasonlóan alispán is volt: Bars megyében. A Jagelló-kor ügyvédeinek 9%-a mutatható ki alispánként, vagy országgyűlési követként. Különvéve: az ügyvédek 7,7 %-a volt követ, alispáni tisztet, 4,4 % töltött be. Az adatok 390 ügyvéd pályáját vizsgálva jöttek elő, Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az ügyvédek zöme nem volt Pelényihez hasonló hivatásos prókátor, ilyennek maximálisan alig valamivel több, mint félszázat tekinthetünk, kétségtelen azonban, hogy a nemesség egy részénél jogi érdeklődés mutatható ki. Mindez nem módosíthatja modellként bemutatott nógrádi alispánunk pályájának másik lényeges vonását: a bárói rendhez tartozó főispánnak nemcsak helyettese, hanem birtokkormányzó várnagya is volt. Ha az előbb előadottak inkább a jövőbe mutattak, ez vitathatatlanul a régebbi viszonyok továbbélésére utal. A továbbiakban ezért ezt a kérdést kell megvizsgálnunk. Szerencsénk van, mert rendelkezésünkre áll egy a szakirodalom által már hosszú ideje felhasznált forrás, Burgio pápai nuncius 1525. április 13-i jelentése. E szerint a nemesség három részre oszlik: az első az urak zsoldjában a végeken harcol, mindenben azoknak engedelmeskedik. A második rész vidéki birtokán él, gazdálkodik és kereskedik, de nem jár országgyűlésekre, legfeljebb leszavaz a követekre. A harmadik csoport a köztiszteletben álló gazdag nemesekből áll, akik részt vesznek a közéletben. Megjegyzi azonban, hogy az uraktól függnek. Burgio megállapításaiból kiderül, hogy létezett egy olyan megyei nemesi réteg, melynek politikai érdeklődése kimerült az országgyűlési követek megválasztásában, mert kizárólag saját gazdaságával törődött. Hasonlóan fontos megfigyelése a nemesség politikai vezetőrétegére vonatkozik, amely az uraktól, azaz a báróktól függ. A nuncius többi megállapítása is — amennyiben azokat pillanatfelvételnek, statikus helyzetelemzésnek fogjuk fel — megfelel az oklevelekből kiolvasható valóságnak. Azért kellett ezt a megszorító megjegyzést tennünk, hiszen a három csoport a valóságban egymásba olvadt, és az első és harmadik csoport esetében ezek lényegi azonossága is kimutatható volt. A Mohács-előtti magyar nemességet ugyanis gyakran marasztaljuk el azért is, mert nem értettek a katonáskodáshoz. Ez ebben a formában erős túlzás, sőt, épp a politikai vezetőrétegük tagjai között mutathatók ki szép számmal olyanok, akik életük során rövidebb-hosszabb ideig katonáskodtak a végeken. Csak néhány példa az országgyűlések által a királyi tanácsba választott köznemesi ülnökök közül. Kutasi Lukács pl. az 1490-es évektől kezdve mindvégig a végeken szolgált különböző urak familiárisaként, közben az országgyűléseken Csanád megye követeként vett részt, végül Báthori István mellett az Alsó részek vicefőkapitánya és temesi alispán lett. A királyi tanácsba 1518-ban választották be ülnöknek. Batthyány Boldizsár hosszú élete során Mátyás királytól kezdve számos urat szolgált ki, volt jajcai bán, Szlavónia vicebánja, nagybirtokos birtokigazgató várnagya, 1507-ben a királyi tanács köznemesi ülnöke, hogy végül is életpályáját Szentgyörgyi Péter gróf alországbirájaként fejezze be 1520-ban. Ülnök volt a királyi tanácsban az egyik legjobb nevű végvári katona, Györgyi Bodó Ferenc is, aki hol Zápolyai vajda szolgálatában, hol királyi végvár várnagyaként harcolt a török ellen. Bodóval és Kutasival együtt ült a Gömör-Borsod megyei Derencsényi György is 1518-ban a tanács ülnökei közt. 1503-ban hat lóval szolgált a nándorfehérvári várban Kanizsai György bán familiárisaként. Egy időben Várdai Ferenc erdélyi püspök szolgálatában is állott. Az országgyűléseken Gömör megye követeként vett részt. Végrendeletében fia, Farkas mellé jó mester felvételét hagyta meg azzal, hogy otthon vezessék be a „szabad művészetekbe", majd pedig küldjék további tanulásra és 6
