Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Vajay Szabolcs: A társadalmi átalakulás lélektani lecsapódása a királyi könyvekben

8. A Zágrábi Dabi család fiágon csakhamar elenyészhetett. Címereslevelük a leányági utódokra — előbb a Szegedyekre, majd a Csebi Pogányokra szállott. Ez utóbbiaktól került a múlt század során Máramaros vármegye levéltári letétébe, vö. Mon. Hung. Herald., im., I. 62. 9. Arma enim a Principe cuipiam concessa, non sunt de necessitate, sed solummodo de bene esse nobilitatis — azaz a nemességnek „csak jobb voltára szolgál", vö. WERBŐCZI István Hármaskönyve, az MDXVII-ki eredeti kiadásra figyelemmel. Pest, 1864, I. Rész, 6. Czím, 1. Szakasz, 45. 10. Vö. CSŐM A József: A magyar heraldika korszakai, Budapest, 1913,112. 11. Szavójai Jenő főhadvezér hasztalan igyekezett Temesvárt és Nándorfejérvárt visszakebeleztetni a karlócai tárgyalások során. Lengyel és velencés szövetségeseinek túlzó követeléseit kielégítendő. I. Lipót végülis Magyarország kárára teszi engedményét a Magas Portának. Temesvár visszavétele így 1716-ig várat magára, vö. HODINKA Antal: Ami a karlócai békekötésből kimaradt és következményei. Székfoglaló értekezés, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1935. 12. A Neoacquistica Commissio ügyködése gazdasági alapjaiban rendíti meg a birtokos nemességet; az 1687. évi országgyűlés az örökletes trónutódlás elfogadása mellett az ellenállási jog alkotmányos szabadságáról is lemond; a Rákóczi szabadságharc hatalmas ethnikai érvágást jelent, mind véráldozat, mind elbújdosás formájában; míg a Pragmatica Sanctio a dinasztia államjogi győzelmét szentesíti, ami azután a pozsonyi Vitám et sanguinem felkiáltással nyeri el a döntésre hívatottak társadalomlélektani konszenzusát. — Mindez híven tükrözi a magatartástani láncolat egymásba fonódó szakaszait. 13. Az 1754—55. évi országos nemesi összeírás végrehajtási utasítása mindmáig nincsen közzétéve. Illéssy János többszörösen utal a vármegyékhez intézett helytartósági leírat fogyatékosságaira: „Tökéletlenek voltak a szabályok, melyek szerint el kellett járni; tökéletlenek voltak — már akarva vagy nem akarva — a végrehajtó közegek — — Társadalomtörténeti kutatásunk nagy kára, hogy Illéssy ígéretes bejelentése nem vált valóra: „A nélkül hogy a háromrendbeli vizsgálat történetével, szabályaival, végrehajtásával itt bővebben foglalkoznánk — alkalmilag talán sorát ejthetjük ennek is e folyóirat hasábjain — általánosságban meg kell jegyeznünk a generalis conscriptioról"... stb. — Sajnos, a „sorát ejtésre" llléssynek nem adódott utóbb alkalma, vö. ILLÉSSY János: Az 1754—55. évi országos nemesi összeírás, Budapest, 1902, 3. — A conscriptionak az Országos Levéltárban mindmáig elfekvő teljes iratanyaga mindazonáltal lehetővé teszi a századforduló tudományossága eme hiányának pótlását. 14. A Királyi Könyvek mutatójának kiadói előszavukban figyelmeztetőn említik, hogy „Különösen a XVI., XVII. században észlelünk nagy hézagokat. A bejegyzettek sem részesültek egyforma elbánásban. Néha csak rövid emlékeztetés maradt arról, hogy ez vagy az a diploma kiadatott,"..., vö. ILLÉSSY János és PETTKÓ Béla: A Királyi Könyvek. Jegyzéke a bennük foglalt nemesség, czím, czímer, előnév és honosság adományozásoknak, 1527-1867, Budapest, 1895, 7. 15. Az 1608. évi pozsonyi végzések jó sommáját adja BENDA: Magyarország, tört. koronológiája, im., II., 436—437. — A koronázás előtti végzéseket Mátyás főherceg még mint 48