Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)
Vajay Szabolcs: A társadalmi átalakulás lélektani lecsapódása a királyi könyvekben
kormányzó, szeptember 9.-én elfogadta, majd november 16.-án történt királlyá választása és 19.-én végbement koronázása után december 6.-án szentesítette. Ekkor toldották meg az alkotmányos rendezést a koronázás utáni végzésekkel, amelyek nevezetesen az országgyűlés két Táblájának összetételéről intézkednek, a Diéta eleddigi jogi egységét megosztván. Werbőczi István műve (vö. 9.j.) inkább tükrözi saját korának pártharc taktikáját, semmint a beinduló XVI. század magyar társadalmi realitását. Ezért is nem nyerhette el kodifikációja a királyi szentesítést. Az ítélőmester művének évszázadokat átaraszló sikere abból az a posteriori ténykörülményből adódott, hogy az inkább elképzelt, semmint a valót tükröző elvei az utóbb szétszaggatott ország társadalmi magatartásának mércéjévé lettek. Hiszen éppen egy politikai fikció elvi keretének kellett, hogy némi gyakorlati tartalmat adjanak. Ennek kedvezményén formálódott a Hármaskönyv 1848-ig tartó szokásjogi elfogadottsága. Artículus 1 Post Coronationem Decreti I anni 1608: Quinam Status et Ordines dicantur? Et qui locum, et vota in publicis Diaetis habere debeant, recensentur, vö. Corpus Juris Hungarici seu Decretum generale Inclyti Regni Hungáriáé, Tyrnaviae (Nagyszombat), 1751,1., 656. A Zsigmond és Mátyás kori magyar társadalomnak első magatartástani elemzése során Fügedi figyelemreméltó új eredményekkel gazdagította a vezető réteg viselkedéstörténetét, vö. FÜGEDI Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása, Budapest, 1970. A társadalmi összképnek egészen Mohácsig tovább nyúló elemzésére, ugyanő: Uram, királyom... A XV. századi Magyarország hatalmasai, Budapest, 1974. Vö. VAJAY Szabolcs: Vázlat a rendi társadalom szociográfiájához, „Katolikus Szemle", XVIII., Róma, 1966, 362-366. Bakócz prímás népi és Saltzer Lőrinc polgári származása kitűnik a fennmaradt adománylevélbői, vö. Mon. Hung. Herald., im., I. 73—74 és Dénes RADOCSAY: Renaissance Letters Patent Granting Armoriai Bearings in Hungary, „Acta Históriáé Artium", XI., Budapest, 1965, 88 és bibliográfiája. — A Szapolyai és Both családok adományának eredetije elenyészett ugyap, de a címertartalom mindkét esetben Mátyás-kori motivu m kincset tükröz. Szerény születésükből Szapolyait az udvari igazgatás, Bothot pedig a katonai pálya sodorta magasba, míglen a Bakóczokat az egyházi szolgálat, a Saltzereket pedig a királyi sótisztség gazdasági tevékenysége indította el a társadalmi mobilitás útján. A folyamat részletesebb taglalására, vö. Szabolcs de VAJAY: La noblesse hongroise, „L'Ordre de la Noblesse", I., Paris, 1978, CCLXXVII ésk., nevezetesen a „Le nivellement social" es a „L'anonymat et ses conséquences" fejlécek, CCLXXXIII—CCLXXXIV. Ugyanez világlik ki Makkai élesszemű társadalomelemzéséből, vö. László МАК KAI: La noblesse de la Hongrie historique a l'époque du féodalisme tardif (1526—1760), „Noblesse française, noblesse hongroise, XVI e-XIX e siècles" (Béla KÖPECZI et Éva H. BALÁZS, szerk.), Budapest/Paris, 1981, 163-169 és bibliográfia. Soroljunk el mutatóban néhány ilyen közös címerrel történt, tömeges nemesítést, figyelemmel a gyakorlat társadalomalkotó jellegére, valamint arra is, hogy e tekintetbeni kiértékelésükkel a magyar tudományosság mindmáig adósunk. — Bocskai István nemesíti (1)
