Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)
Vajay Szabolcs: A társadalmi átalakulás lélektani lecsapódása a királyi könyvekben
A 17. század katona prototypusát így követi a 18. század telepeséé, mint nemességkiegészítő alany. Hányada, a dolog természeténél fogva csekélyebb és népi kiválasztásának kerete a bevándorolt telepesség táptalajával bővül. Egy ilyetén hígulás az ellenállás dinamikáját úgyszintén lassítja. Ám e politikai lanyhulás egyszersmind a társadalom egybekovácsolódásának is záloga. Ötvöződése kétirányú: alulról felfelé a jobbágytelken élő bocskorostól a jómódú telepességig terjed; felül pedig a Felső Tábla országbáróihoz sodorja azt a bene possessionatus réteget, amely a helyi közigazgatás vármegyei színtjének adja keretét. A megyegyűlés válik ama fórummá, ahol a két réteg önkormányzati szinten összemosódik; néha szolidárisán, olykor feszültségben. A feszültség kitevője mindég politikai ugyan, de indítékaiban a társadalmi rétegeződés barázdáltsága tükröződik. E kettős térközbe ízül a gazdasági kiértékelés vízválasztója: ki az adózó, ki nem? Évtizedes bizonytalanságok huzavonái után, Mária Terézia elrendeli az országos összeírást. Aki jogosultságát igazolni tudja, birtokon belül marad; akinek ez nem áll hiteltérdemlőn módjában, kiesik a társadalmi rosta likán: könyörtelenül számba veszi a fiskus. Ezentúl pedig minden újabb nemesítés, kivétel és hiba nélkül belékerül a Királyi Könyvekbe... Ezzel zárul a társadalmi körforgás. Zsigmond király 1430-ban megnyitotta a zsilipet; Mohácsig az önkiegészítés módjával folyt; ennek lehetősége tárul a török világ idején katonaszerzési praktikává, majd csökkenő számarányban az újjáépítés buzdító eszközévé. Közben 1608 meghozza az első politikai cenzúrát, ami lehetővé teszi a közügyekbe való beleszólástól immáron kirekesztett, vagyis politikailag „veszélytelenné" vált köznemesi tömeg továbbduzzasztását. A magyar nemességadományok így érik el számszerinti tetőpontjukat II. és III. Ferdinánd országlása idején, akik — immáron 1608 politikai védernyője alatt, de katona állítás tekintetében mind növekvő szükségben — számlálatlanul osztják a címereslevelet. A katonaszükséglet idejének múltán, de a csappant fiskalitástól jócskán leterhelten, a társadalomképzésében megbolygatott ország a XVIII. század derekára érik be a keretek újbóli lefagyasztására. Mária Terézia tehát visszanyúl Zsigmond király idejére: a nemesítés ismét csak keveseknek, tényleges érdemek fejében elnyerhető kiváltságává lesz, amelyet gondos okadatolással jegyeznek be az egészen 1918-ig tovább vezetett Királyi Könyvekbe. Fenntartja ugyanakkor az I. Ferdinánd óta érvényben lévő elvet is: nemesség és címer egymást feltételezi. A török világ adottságaiból folyó társadalmi átalakulás lélektani lecsapódása a Királyi Könyvekben ilyeténképp kettős színtű: tartalmilag jogosítványi, technikailag pedig formális. Ez utóbbi szempont az 1351 óta vezetett „régi" Királyi Könyvek irányelveiből adódott, amelyek 1541-ben, Budáról való kiürítésük során semmisültek meg. Mibenlétükről a fennmaradt kivonatok és átiratok, továbbá az 1527 óta Ferdinánd meghagyására indult új sorozat szerkezeti azonossága tanúskodik: belékerült minden nemesség-, cím-, birtok-, rang- vagy egyéb, kiváltság jellegű királyi adomány. Ezt az alapelvet az új sorozat a nemesség és címer kölcsönös voltának elvével egészíti. Rudolf uralkodásának első esztendeit is beleértve, az ilyetén vezetés pontosnak mondható és kevés kivétellel hiánytalan. Rudolf korának mind növekvő hanyagsága a királyi önkénynek még ezt a csekély ellenőrzését is nyűgnek minősítő dölyfére vezethető vissza. Ugyanakkor előképévé vált az 1608 után alkalmazott praktikának: a Királyi Könyvekbe csak az „igazán fontos — azaz politikai értékű — tények kerülnek bele: cím, rang, birtok; míglen a tömeges nemesítés — a címerrel ékesített egyszál pergament társadalmi közhellyé válik, amely még indokolásában is stereotyp: ...a Királyi Felségünknek és az ország Szent Koronájának tett, vagy teendő hív szolgálatai érdeméül..." — Az indokolás egyedisége az újjáépítési és telepítési tények felemlítésével indul újból meg és Mária Terézia intézkedései nyomán válik aprólékos, erkölcsi megfontolások bevonásával alátámasztott szabállyá. 44
