Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Praznovszky Mihály: Egy köznemesi életút szakaszai (Menyői Tolvay Ferenc: Sors és lehetőség)

jelentették Caraffánál, Tolvay Ferenc sietve írja felkérő levelét, minél előbb jöjjenek a helységek bírái és közöljék pontosan: mennyi bajt okozott nekik ez az ember. 1689 május 9-én kelt levelében pedig szinte mentegetőzve mondja, hogy ő nem tehet róla, hogy ilyen nagyok a követelések. De mindenképpen fizessék be azokat a felsorolt települések lakói, mert ha katonák mennek ki érte, abból csak nagyobb szenvedés lesz. „Kiki azért úgy gondolkodgyék, hogy bizonyosan kimegyen az nyomorgató és exequaló vitézlő Rend és így az nyomorúság, kárvallás is meg esik az szegénységen s az restantiákat is megveszik.' Korábbi leveleiben is feltűnt már emberséges szándéka, pl. igyekszik visszatartani az executióra készülő „némettséget" s ezért kéri igyekezzenek minél előbb beküldeni a járandóságot. (A fenti levelében jelenti be egyébként, hogy lemond hivataláról s indul „magam házam, jószágocskám felé.") Igy aztán 1690-ben mint Forgách Simon gácsi uradalmának jószágigazgatója tűnik fel s hosszú évekig ebben a tisztségben találjuk őt (1695-ben még mindig ezt a tisztséget töltötte be.)

29 A szabadságharc megkezdése után feltehetően hamarosan csatlakozott Rákóczihoz. Felismerte ő is mint megannyi volt tanító, tanár társa, hogy a kuruc küzdelmek végső soron a nemzet, a nép szabadságának megszerzésén kívül a tudás, az ismeretek továbbadásának lehetőségét is megteremtik. Ugyanakkor Rákóczi is felismerte, hogy szüksége van a Tolvay Ferenc szintű emberekre. Emlékirataiban elég rezignáltán írja: „a nemesség között a tudományban és a hadművészetben járatlanság uralkodik, rossz nevelésük inkább a becsület és a virtus ábrándképeit vetíti eléjük és gyakran ezektől hagyják magukat megtéveszteni.' Nem lehet véletlen, hogy Tolvay Ferencet erkölcsi, szellemi megbízhatóságán kívül ez a fejedelmi felismerés s az ebből levont következtetés emelte ki a nemes társak közül. S az sem lényegtelen szempont, hogy korábbi közigazgatási pályájából adódóan igen jelentős tapasztalattal rendelkezett, amelyet éppen a kuruc sereg szervezésébe alkalmazni is tudott. A szabadságharc első három évében Nógrád megyei feladatokat kapott és hajtott végre. Nógrád megye nemessége igen nehezen s akkor sem őszinte meggyőződésből állt Rákóczi oldalára. 1703 július végétől kezdett a megyei nemesség szervezkedni Rákóczi ellen s a fejedelem augusztus 29-én hiába hívta csatlakozásra Nógrádot, a nemesek szeptember 4-én úgy döntöttek, hogy az uralkodó hűségén maradnak s behúzódtak Gács várába. Természetesen nem mindenki érzett így. A jobbágyok, s a kisnemesség nagy számban csatlakozott Rákóczihoz. A Gácsba zárkózott 320 nemest hamarosan bekerítették a megyét elözönlő kurucok s azok október 15-én megadták magukat. Mindenesetre előrelátóak voltak mert egy nyilatkozatot helyeztek el a garamszentbenedeki konvent hiteleshelyi levéltárában, amelyben leírták, hogy ők csak az erőszaknak engedelmeskedtek. Novemberben már négy zászlóaljnyi nógrádi kuruc harcolt Zólyom vára ostromában. A parancsnokok egyike Tolvay Ferenc volt. Általánosan ismert érdeme, hogy ő beszélte rá a Zólyomot védő Bottyán Jánost álljon át Rákóczi hűségére. Az ő aláírása is ott szerepel a vár átadásáról szóló kapitulációs megegyezésen Radvánszky János, Ebeczky Tamás, Gálfi Imre, Erdődi András, Kovács György, Kosovics István mellett. О vitte meg a győzelem hírét a fejedelemnek a tokaji táborba. 1706-ban ő maga is említi ezt a fejedelemhez írt folyamodványában: „Felséged kegyelmesen parancsollya vala Tokaj alatt Zólyom vára megh adattatásakor, hogy jelenesem, mit kévánok. Maga Rákóczi is említi egyik levelében amit rögtön a vár átadása után írt válaszként Radvánszky Jánosnak a további teendők végett: „Kegyelmed levele mellett Nemzetes Vitézlő Tolvaj Ferenc hívünk szóval declaratioját azon zólyomi dolgokrul megértettük. A minthogy az kívántató dolgokrúl tettünk is dispositiót. Mellyeket említett hivünk informátiójábul Kegyelmed meg fog érteni. (A levél Tokajban kelt 1703 december 20-án.) 121