Gesztelyi Tamás: Gemmák és gyűrűk Brigetióból - Gemstones and Finger Rings from Brigetio (A Kuny Domokos Múzeum gyűjteményei 6. Tata, 2001)

rítkozott csak egyező elemeknek az öszszehasonlítására, valamennyi emberalakot összevethetőnek tartotta. Sőt az A mester esetében megkülönböztetett egy gondosabb és egy hanyagabb kidolgozási módszert, melyek eredményeként annyira különböző megjelenésű ábrázolások jöttek létre, hogy azokat egymástól független leletcsoportok esetében aligha kötötte volna bárki is egyazon mester kezéhez. Ezt a dilemmát a szerzőnő is megfogalmazta: vajon hol van az a pont, amelytől már nem ugyanahhoz a kézhez kapcsolható variációról van szó, hanem egy másik mesterkézről (KLEIBRINK 1997, 29). A snettishami leletegyüttes sok tekintetben választ adott azokra a kétségekre, melyeket Zienkiewicz megfogalmazott. Egyrészt az attribuálás semmiképpen sem korlátozódhat egyező elemek összehasonlítására. A három mesterhez kötött gemmacsoportok különféle alakjainak kidolgozása valóban homogénnak tekinthető, valószínűleg az A mester műhelyének az alkalmazottai voltak a B és a G metsző, akik igyekeztek a nagyobb rutinnal rendelkező mesterüket követni. Az vitatható, hogy csak három, vagy legalább négy kéz megkülönböztetése indokolt-e. Másrészt megerősíti ez a leletegyüttes azt a korábbi feltételezést, hogy egy-egy műhelynek vagy mesternek lehettek kedvenc kőfajtái, gemmaformái és gemmaméretei. Például a B mester esetében a kicsi, gömbölyű ovális, előlapján domború, sötétebb színű karneolok az uralkodóak. Hasonlóképpen lehettek egy mesternek vagy műhelynek kedvenc témái is. A snettishami kincsleletnél ezek a következők: Bonus Eventus (27 db), Geres (20 db), papagáj (13 db), Abundantia (10 db). A snettishami mesterekhez attribuálható gemmák a NM gyűjteményében is előfordulnak. Teljes bizonyosságKleibrink identified three different engravers (A, B and G).

71 Her starting point was not the comparison of motifs but the order in which the engraver used grinding wheels of different sizes, and the way in which figures were composed. Thus she did not restrict herself to the comparison of the identical elements but she considered the figures to be the basis of comparison. Moreover, in the case of engraver A, she identified a 'careful' and a 'careless' method of manufacture and as a result assigned apparently different depictions to the same engraver. Kleibrink however sounded a cautious note concerning her own attributions and questioned at what point one assigned a degree of variation to another gem cutter: 'One difficult question in judging the hands at work in Snettisham assemblage is how much variation may be attributed to one engraver and at which point it must be supposed that another craftsman was at work.' (KLEIBRINK 1997, 29). Kleibrink's analysis of the assemblage from Snettisham has given an answer to some of the questions raised by Zienkiewicz. Attribution must not be limited simply to the comparison of identical elements. The different figures that she assigns to three craftsmen could be considered as homogeneous in that engravers B and C might have been the employees of A, and were following the lead of their more experienced master. It is debatable whether the distinction of only three hands is reasonable: possibly four craftsmen should rather be considered. This assemblage also justifies the pre-Zienkiewicz hypothesis that one workshop or engraver preferred certain materials, forms and sizes. For example, in the case of engraver B, small rounded oval ring-stones with a convex obverse and in a darker shade of 19