Gesztelyi Tamás: Gemmák és gyűrűk Brigetióból - Gemstones and Finger Rings from Brigetio (A Kuny Domokos Múzeum gyűjteményei 6. Tata, 2001)

máztak: 75-110 és 160-230 közötti időszakból.

70 Ezek vizsgálata során Zienkiewicz bizonyos motívumok és kó'fajták kedveltségére az említett időszakokban hasznos megfigyeléseket tett. A mesterkezek megállapítására azonban nem látott kellő alapot. Tagadhatatlan, hogy a feltárást és feldolgozást végző Zienkiewicz az attribuálás lehetőségét igen szigorú feltételhez kötötte: mégpedig ahhoz, hogy kizárólag egyező elemeknek az összehasonlításából lehet következtetéseket levonni (ZIENKIEWICZ 1986, 123.). Ezeknek a száma viszont nem nagy, így kevés esélye van annak, hogy egy viszonylag kis mennyiségű leletegyüttesben az egyező motívumok azonos kéztől származzanak egy ilyen könnyen szállítható tárgy esetében. A szerző feltételezése szerint a kövek már megformálva kerültek a metszőkhöz, így azt is kétségbe vonja, hogy egy-egy műhelyre jellemző lett volna bizonyos kőfajták használata. így várható volt az a végkövetkeztetés, hogy a caerleoni gemmák igen sokféle műhelyből származtak. Fortuna furcsa játékának tekinthetjük, hogy épp az előbbi tanulmány elkészülte idején bukkant fel egy, a caerleoninál is szenzációsabb kincslelet. A norfolki Snettishamben, egy földbe rejtett agyagkorsóból különféle ezüstékszerekkel és pénzérmékkel együtt 127 karneolgemma került napvilágra. Az utolsó éremveret 155-ben készült, tehát a gemmáknak az előállítása e dátum előtt történhetett. Az ábrázolások kidolgozásának hasonlósága alapján Maaskant-Kleibrink három mesterkezet különített el (engraver A, B, C).

71 Az ő kiindulópontja nem az azonos motívumok kidolgozásának összehasonlítása volt, hanem a különféle méretű csiszolókorongok használatának sorrendje és módja az ábrázolt alakok testrészeinek megformálása során. így egyáltalán nem szoum which were divided between two periods, A. D. 75-100 and 160-330.

7

o In his examination of the finds Zienkiewicz was able to make useful observations concerning the popularity of certain motifs and materials in the above mentioned periods. However, there was little success in attributing gems to particular engravers. It is indisputable that Zienkiewicz subjected such attribution to very strict conditions. He considered that only identical elements could form the basis for attribution: 'The only objective way of comparing the style of engraving within a collection such as ours is to isolate recurring motifs..., and compare only like with like.'(ZIENKIEWIGZ 1986, 123). Considering the number of finds, there is little chance of finding such recurring motifs in this collection, particularly with so easily transportable an object as a gem. Zienkiewicz also put forward the hypothesis that the stones had already been shaped prior to reaching the engraver and disputes that certain shapes of stones are characteristic of particular workshops. His conclusion was thus to be expected; the gems from Caerleon had come from a great many workshops. The discovery of a treasure even more sensational than that from Caerleon, and not long before its publication, could also be attributed to the Archaeological Fortuna. In Snettisham in Norfolk, 127 cornelian gems were found, together with several pieces of silver jewelry and a number of coins, in an earthenware pitcher hidden in the soil. The inclusion of tools with the hoard indicates that it probably belonged to a jeweler or gem cutter. The most recent coin was dated 155, so presumably the gems were mostly produced before that date. On the basis of the similarities in technique, Maaskant18