Kemecsi Lajos (szerk.): A tatai fazekasság (A Kuny Domokos Múzeum gyűjteményei 4. Tata, 1995)

A TATAI FAZEKASSÁG a határikorsó, a kuglófsütő és a szenteltvíztartó. Kuglófsütőből a legnagyobbat vették. A bicskei, a nagyigmándi és a kisbéri vásárokon a csákvári fazekasokkal árultak együtt. A csákváriak olcsóbban adták az edényt, főleg a tűzállót. A tatai fazekasok a kocsi, péliföldszentkereszti és a vértessomlói búcsúkra jártak. Kocson a cserépcsengőnek volt nagy keletje. Péliföldszentkereszten a kis korsókat vették, és a szentelt kútból ezekben a korsókban vitték haza a vizet. Vértessomlón is a kis korsók és a játékedények fogytak. A tatai hetipiacon a fazekas kétszer ~ szerdán és szombaton - árult edényeket. A két világháború között a fazekasok a tóvárosi hetipiacra is eljártak. A tatai fazekasközpontnak kiterjedt vásárkörzete volt. Eljutott a tatai edény Komárom megye határán túl a Csallóközbe, a Duna-Tisza közére, Budapestre és a bakonyi községekbe is. Több falunál érintkeztek a csákvári fazekasközponttal, főleg délen Fejér megye határán és Bicskénél. A tatai edény elterjedését bizonyítja a Magyar néprajzi Múzeumban, a Duna Menti Múzeumban (Komárno), valamint a balassagyarmati, komáromi, esztergomi, győri, pápai, székesfehérvári, váci, veszprémi és zirci múzeumokban összegyűjtött és kiállított nagyszámú cserépedény. Körmendi Géza 8