Kemecsi Lajos (szerk.): A tatai fazekasság (A Kuny Domokos Múzeum gyűjteményei 4. Tata, 1995)

A TATAI FAZEKASSÁG kereskedők és a vevők a piacon. Tavasszal elsősorban virágcserepeket, csirkeitatót, virágcserépaljakat vásároltak. Nyáron köcsögöt, határikorsót, játékokat lehetett jobban eladni. Ősszel keresettek voltak a lekvárfőző lábasok, lekváros fazekak, fületlen lekváros köcsögök, temetőbe való virágcserepek. Télen sok tálat vettek a disznóöléshez, tányérokat a kocsonyához, boroskancsókat a pincébe és pótlását annak, amilyen edény az év folyamán összetörött. Az edények eladása az első világháborúig a fazekas házánál történt. A nagykereskedők tavasszal megrendelték, és négyszer jöttek egy évben az elkészített edényért. A kiskereskedők elvitték az edényt, s amikor eladták, akkor fizették ki az árát. Az elvitelkor elismervényt írtak alá két példányban az elvitt edényekről. A hibás edényeket a cigányasszonyok vitték el. A fazekas egy rakásba összerakta és egy összegben megmondta az edények árát. A nagyon hibásakat a fazekas a közeli bányába dobta. A tatai fazekasok csak az első világháború után kezdtek eljárni vásárokra, búcsúkra. Mórra az áprilisi és a novemberi vásárra mentek. Szőlőtermő vidék, ezért a korsókat és a boroskancsókat vették. Kisbéren tavasszal itató, köcsög fogyott, aratáskor a határikorsó. Császáron a nagy mázas köcsögöket és a nagy fazekakat keresték. Főleg három literes "komafazekakaf. Tarján ban a húsvét utáni és a hordási vásárra mentek árulni. Keresett edény volt a tejesköcsög. 5. kép A milleniumi kiállításra készült korsó 7