G. Miklós Márta: Tatai céhek (A Kuny Domokos Múzeum gyűjteményei 1. Tata, 2003)

„Valamely Inas Takácz Mesíerséget tanulni akaria, három Esztendeigh az regi szokás szerint tanulyon."

27 Az inasévek után következtek a legénysorban eltöltendő esztendők. Azokban a városokban, ahol egy-egy iparágban sok legény tevékenykedett, külön legénycéheket alakítottak. A tatai céhek esetében négy ilyen szervezetről vannak adataink: a fazekasok legényei 1767-ben, a takácsok legényei 1772-ben, a csizmadiáké 1780-ban, a gombkötőké pedig 1755-ben alakítottak legénycéheket, ez utóbbinak articulusai is fennmaradtak.

28 Ennek alapján alkothatunk képet a gyakran nem is oly könnyű legényévekről. A legénynek a céhbe való belépéskor először be kellett mutatnia a tanulólevelét, amely igazolta a letöltött inaséveket, majd két heti próbaidőt kellett teljesíteni: „két hetet bé töltvén illik föl kelni az Asztaltúl az Meßer Leginynek, és meg kérdeni az Gazdájátúl, ha teczik é az Gazdájának Szolgálattya, a vagy nem?"

29 A munka a legénynek és a mesternek is kora hajnalban kezdődött: „Az Meßer Leginynek Tisztye az légyen, hogy Szent Mihály naptulfogvaß Húsvétig gyertyánál munkálkodgyék reggeli négy órakor föl kelvén, eßve kilencz óráig, nyárban pedig még lát,.. .".

30 A legény, ha valamilyen mulasztáson kapták, vagy ha valamilyen nem legényhez méltó „erkölcstelen" cselekedetet követett el, büntetéspénzt tartozott fizetni. A legények szolgálatának ideje céhenként változó volt. A mészárosoknál a legényidő legalább kilenc esztendeig tartott, s ez alól csak nagyon kevés kivétel volt.

31 A céhek nagy többségében azonban az általános a három éves szolgálat volt. A tatai takácsok 1717. évi articulusai erről a következőket mondják: 4. kép: A tatai mészároscéh tanulólevele 1817-ből 8