G. Miklós Márta: Tatai céhek (A Kuny Domokos Múzeum gyűjteményei 1. Tata, 2003)
5- kép: A tatai asztaloscéh tanulólevele 1853-ból „Ha pedig az ollyan ifjú szokás szerint három esztendő béli szolgálattyát el végzi az ő maga Mestere a Böcsületes Czehnek Taxát valamint fölvételekor letenni köteleztetik...". 212 A meáterlegény felszabadulása után két héten belül köteles volt a tanulólevelét kiváltani. A tatai takácsok articulusai szerint: „Az ollyan Mester Legény föl szabadulása után tartozik leg alább tizen negyed nap alat tanuló Levelét kiváltani a' Czéh Ládábul, és azért az Böcsületes Czehnek öttforintot kel adni, az után három esztendeig vándorlani költetik; ... A Czéhbéli Mester Embereknek a Fia csak két esztendeig vándorlani tartozik." 32 A mészároscéhben 34 - valószínűleg a hosszú legényidő miatt - valamint a molnároknál 35 nem volt kötelező a vándorlás. A meáterré váláshoz azonban még egy nagyon fontos próbát kellett a vándoréveit letöltött legénynek teljesíteni. Mária Terézia 1766-ban hozott szigorú rendelete a háromévi vándorlási: kitöltött legénynek kötelezővé tette a remekmunka elkészítését, bár ezt korábban a céhszabályok is megszabták. 36 A rendelet kibocsátására azért volt mégis szükség, mert a legényeket gyakran pénzért felmentették a remeklés alól. Másik gyakori visszaélés volt, hogy a mesterek olyan remek elkészítését írták elő, amely nehezen vagy csak nagyon nagy költséggel volt elkészíthető. Ezt az indokolta, hogy az iparosok sok helyen minden eszközzel igyekeztek meggátolni a mesterek létszámának megnövekedését, a legények céhbe jutását. 37 A tatai céhek remekkészítési szokásairól meglehetősen keveset tudunk. Az egyik legrégebbi céhben, a szűcsöknél - mivel a céhnek magyar és német nem9