G. Miklós Márta: Tatai céhek (A Kuny Domokos Múzeum gyűjteményei 1. Tata, 2003)

6. kép: A tatai fazekascéh céhremeke zetiségű tagjai is voltak - kétféle remeklés volt. A magyar szűcsnek egy cigány ködmönt kellett elkészítenie, egy rókabőrt kikészítenie és egy pár ujjas kesztyűt varrnia. A német szűcsnek egy női ruhát kellett kibélelni, egy rókabőrt kikészíteni, egy pár ujjas kesztyűt varrni és egy sárga ködmönt készíteni az oroszlányiak viselete alapján. Később ezeket a remeklési szokásokat egységesítették.

38 A 1753-ban - a céhpecsét

39 keltezése alapján - megalakult német vargák céhében a következő remeket kellett elkészíteni: egy pár régi divatú magas csizma, és egy pár selyembársony női bakancs. Természetesen a remekkészítési szokások az idő múlásával és a divattal változtak. A céhbe való felvételkor céhenként változó összegű taksát kellett fizetni - ez volt az ún. meáterforint - valamint meg kellett adni a céhnek az ún. mesT:erasztalt, ami a céh minden tagjának étellel, itallal való megvendégelését jelentette. Ezt a szokáát rögzíti a tatai takácsok 1717. évi szabályzatának egyik articulusa is. A mesterjelölt tartozik „...a Böcsületes Czéh béli Mestereknek 20 forintot az ebédért nem külömben ugy nevezvén az Mester forintot; kétfunt viasz gyertyát a' Czéh Ládába adni."

10 Ez a kitétel 1761., vagyis Mária Terézia szigorú céhügyi rendeletének megjelenése után nem szerepelt a céhszabályzatokban, így a tatai takácsok, a királynő által megújított 1771-es szabályzatában sem. A következőket olvashatjuk itt: A felvételt nyert mestert „a Czéhbéli Taxául tizen öt forintokat, felét ugyan mingyárt, felét pediglen az Esztendő forgása alat le tévén a Czéh Ládájába, sza-