Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Kisné Cseh Julianna–Prohászka Péter: Néhány régészeti leletről Friedrich Kenner hagyatékából
8 Kisné Cseh Julianna - Prohászka Péter sérült állapotban. Mindenesetre a két lelet-együttes már önmagában is jelzi, hogy a többmenetes spirál- karperecek használatának középső bronzkori története területünkön hasonló történeti ívet mutat, mint a fent ismertetett csüngőké. A császári, 6,2 cm hosszúságú kilenc menetes el- hegyesedő végű spirális karkötőpár a leírás alapján teljes épségben maradt meg. A Neszmély-Téglagyári sírokból 2 db sérült kartekercs töredéket ismerünk (3 és 4 körgyűrű maradt meg, mindkét végük törött, átmérőjük 5,5 cm), a Dunaalmás, Uradalmi Regálási temető anyagából Vadász Éva ismertetett egy szilvamag keresztmetszetű bronzhuzalból ötszörösen tekercselt, 6,3 cm átmérőjű példányt.22 A tatai sírlelet is tartalmazza az ékszer töredékeit,23 a tatabányai bronzlelet egy szintén sérült darabot, míg az Esz- tergom-Ispita-hegyi kincslelet két példányt,24 a fent említett vértesszőlősi depot pedig egyet foglal magába. Az utóbbi háromszög átmetszetű bronzhuzalból hajlított, 13 körgyűrűből vagy menetből álló ékszer, mindkét vége kissé sérült, 10 cm hosszúságú, átmérője pedig 6,95 cm. Az ékszertípus elterjedése mind időben, mind pedig területileg nagy szóródást mutat. Elterjedése a korai bronzkor végére, használatának és gyártásának virágkora pedig a középső bronzkor időszakára tehető.25 Használata széles körben elterjedt mind a Kárpát-, mind pedig a Közép-Duna medencében - Bóna István a közép-európai fémművességi kör típusai közé sorolta -,26 s mint láttuk, használata területünkön a Tokod-csoporttól mutatható ki. Ehhez a fémművességi körhöz tartoznak a spirálcsövecskék vagy -gyöngyök használata is, ami a bronzkor szinte teljes időszakában általánosnak mondható. Nyaklánc összekötő tagjaiként (pl. Neszmély-Téglagyári sírok, Tata, Nagysándor utcai ékszerlelet) és ruhadíszként használták (pl. Vértesszőlős 092/2. korai halomsíros temetkezés). A Tolnanémedi ékszerek ritkábban előforduló darabjai közé tartoznak a spirális végű karperecek. Bóna István a kincshorizontot elkülönítő tárgyalásakor a Kórosi kincsben előkerült 2 kisebb méretű karkötőt említi,27s magát a típust Kelet-Magyarország- ról származó importként, gyártási előképként tartja nyilván.28 Kiss Viktória már említett munkájában az Esztergom-Ispita-hegyi és a Pécs környékén előkerült arany példányok mellett a Hetényben (Szlovákia) és a Zmajevacon (Horvátország) sírokból előkerült pél22 Vadász 1986,20., VIII. tábla 1. 23 Bóna 1975, Taf. 271,14: 3 db töredék. 24 MRT 5, 196-197., 16. tábla 12. 25 V. Szabó Gábor összegezve az ékszertípus használatának kezdetét és szokását, elterjedését a korai bronzkor végére teszi (korai bronzkor 2-3), tömeges gyártását és használatát pedig a középső bronzkor idejére helyezi: V. Szabó 64-65. és 13. jegyzet. 26 Bóna 1975,216,218. 27 Bóna 1975,218, Abb. 22,41. 28 Bóna 1975,217. dányokkal tudta kiegészíteni az ékszertípus elterjedési térképét.29 Komárom-Esztergom megyében az Esztergom Ispita-hegyi kincslelet két példánya mellett30 - ahol felmerült azok Koszideri időszakra történő besorolása is -,31 meg kell említenünk a tatai Kuny Domokos Múzeumban őrzött ún. Hódmezővásárhelyi-gyűjtemény bronzkori anyagát, ami szőnyi, feltehetően sírokból gyűjtött emlékanyagot tartalmaz.32 A Tolnanémedi és Koszideri típusú ékszerek között megtaláljuk mind a kartekercset (1 db töredék), mind a spirális végű karperecét (1 db spirálkorong, karperec rész letörött), mind pedig a fecskefarok alakú csüngőket (4 db) és a spirálcsövecskéket is. A vegyes összetételű lelet-együttes ugyan nem pontosítja az ékszertipusok használati idejét, de újabb adatot jelent használatuk elterjedéséhez csakúgy, mint a császári. A 9,5 és 7,2 cm átmérőjű, erős bronzrúdból hajlított karperecpár egyikének végeit egy 6,7 és 4 cm átmérőjű spirálkorong díszíti, a másik példány sérült, vége törött. A lelőhely Az első sorban római kori leleteiről ismert Császár és külterülete az őskori és a bemutatott ékszerlelet vizsgálata szempontjából meghatározó középső bronzkori kutatás számára sem ismeretlen terület: a Dunántúli Mészbetétes Edények kultúrája temetőrészletét lokalizálta V. Vadász Éva a település területén.33 Összegzés A fenti vázlatos, s alapvetően Komárom-Esztergom megye területét célzó áttekintés alapján a 20 darab bronz ékszert tartalmazó, Császárról előkerült lelet-együttes egy, a Dunántúli Mészbetétes Edények kultúrája fémművességéhez köthető Tolnanémedi ékszerlelet. Annak ellenére, hogy csak leírásból ismerjük, új adatokkal gazdagítja nemcsak az adott ékszertípusok területi elterjedéséről ismerteket, de segítséget nyújthat a lehetséges kereskedelmi útvonalak, öntőműhelyek meghatározásához is. Segítségével aktualizálhatjuk a fent vizsgált lelőhelyek térképre vetítésével jól kirajzolódó, s az őskori kereskedelem szempontjából sem elhanyagolható útvonalat, amely a Duna-mellett húzódó útról leágazva az Által-ér völgyén keresztül éri el a Vértes-hegység előterét (2. térkép). 29 Kiss 2012,122-123. 30 MRT 5,196-197.; 16. tábla 10. 31 MRT 5, 197. Itt most eltekintünk az ékszertípus későbronzkori elterjedésének bemutatásától. 32 Cseh 1999,45. 33 Cseh 1999, 39.
