Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Hetvesné Barátosy Judit: „Az én csizmámn karmazsin…” – Egy csizmadiamester élete Esztergomban a 19. században
„Az én csizmám karmazsin...” Egy csizmadiamester élete Esztergomban a 19. században 83 A CÉH ZÁSZLÓJA A zászló az együvé tartozás fontos jelképe volt. Ünnepnapokon, körmeneteken ez adta meg a céh rangját a város társadalmán belül. Az 1793-ban készült csizmadia zászló 1855-re elhasználódott, s ekkor újat csináltattak, melynek részletes költségvetése ránk maradt. A zászlóra való rojtok és „bunkók” ára majdnem ötszöröse volt a selyemanyag árának. Szent István és Szűz Mária képét külön vászonra festették, s a szöveget aranyozott betűkkel írták fel. Hímzett szalag (pántlika) került fel a rúd végén álló kereszt alá, ami igen díszes, aranyozott lehetett, mert 30 forintba került. Díszes, „gombos” rézszegekkel szö- gelték fel a zászló selymét a rúdra. Az elkészült zászlónak a templomi elhelyezéséhez szükséges tartóját lakatosmester készítette vasból. A „stik- költ” szalag csak a felszenteléskor, ünnepélyesen került fel rá. A felszentelés érdekében folyamodást írtak „két árkus papíron”. Az anyagok és a munkadíjak végösszege 330 forint 24 dénárt tett ki, ehhez jött még a „zászló felavatásakor közakaratul elköltődött Borra és kenyérre 42 forint 30 dénár.” A közösség egyetértéssel ünnepelt, ilyenkor a vitákat, veszekedéseket félretették, elfelejtették. A zászló még a céhek megszüntetése idején is használatban volt. Tudjuk, hogy 1872. április 2-án vasárnap (talán húsvétkor) a zászlóhordozónak és a két gyertyavivőnek a szokásos módon 1-1 forintot ajándékozott a társulat. Esztergomban sokáig csak katolikus mestereket vettek fel a céhekbe, de vallási meggyőződés miatt soha nem került sor vitára. A templomba rendszeresen eljártak, így a nagy létszámú csizmadia céh azzal a kéréssel fordult a tanácshoz, hogy „...az If óságnak a’ Templomba elegendő helye nem volna, a férj fiák felén lévő karban három hosszú székeket tsináltatni és oda az Ifjúságot fel engedni... ” kérik. A dolgot a plébános úrtól tették függővé.42 Hogy érzékeltessem, hogy mekkora tömeget alkottak a csizmadiák és megfontolásra érdemesíteni kellett kérésüket, egy 1828-as statisztikai adat világít rá. Eszerint Esztergomban 158 csizmadia mester és 120 legény dolgozott. Ez a nagy létszámú közösség az összes ipart űzőnek 39 %-a volt. Viola Imre csizmadiamester A sok vita és nehézség mellett Viola Imre szorgalmával, ügyességével tudta vagyonát gyarapítani, gyermekeit taníttatni. Megfontoltságát, éleslátását megbecsülték, ezért fokozatosan feljebb lépett a társadalmi ranglétrán. 1821-ben atyamester, 1822, 1823, 1826, 1827-ben céhmester lett. 1823-ban választott polgár lett, vagyis a szabad királyi városokban szokásos 60 személy közé került, akik a tanácsban képviselték az ösz- szes polgárjoggal rendelkező lakost. 1838-ban még előbbre lépett a testületben: másod szószóló lett. Ezt a tisztségét haláláig megtartotta, még sírkövén is szerepel. A céhmestert és más vezetőket az esztergomi csizmadia céhszabályzat IV. artikulusa szerint minden év utolsó kántorában kellett megválasztani. Ez az időpont Szent Lucát követő szerda, péntek, szombat. Ilyenkor a céhládát ünnepélyes keretek között vitték át az új céhmester házához, a következő egy évben neki kellett vigyázni rá. Esztergomban 1825-től már céhházuk volt a csizmadiáknak, ezután már nem kellett átvinni sehová a ládát (10. kép). 10. kép: Eszperantó u. 22. A csizmadiák egykori céhháza picture 10: 22 Eszperantó Str. The former house of the bootmakers’ guild 1828-ban már egy egész ház tulajdonosa volt Viola Imre. Ez a ház az Öreg utcában állt (ma Jókai u. 23.), a többi csizmadia háza között. Volt két szőlője, két fejős tehene és egy fiatal tavaszi tehén az udvarában, 273 négyszögöl szérű, kenderföld, kaszáló. Viola Imre halála után fia, Viola István költözött ebbe a házba. Itt született meg a dédanyám - Anna - Viola István és Tóth Erzsébet ötödik gyermekeként. 1838 februárjában a szabad királyi város 859 épülete közül közel 600 ház pusztult el vagy omlott össze. Viola Imre 2. osztályú háza az Öreg 42 KEML Tan. jkv. 1822. 1/275.
