Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Hetvesné Barátosy Judit: „Az én csizmámn karmazsin…” – Egy csizmadiamester élete Esztergomban a 19. században
„Az én csizmám karmazsin...” Egy csizmadiamester élete Esztergomban a 19. században 81 A kis kereslet, nagy kínálat nehézségét jól mutatja, hogy Esztergomban a piacon való árulóhelyek miatt évtizedeken keresztül szűnni nem akaró vitája volt a mestereknek egymás között, valamint a város vezetőségével (8. kép). 8. kép: Az árusító mesterek elhelyezkedése a piacon a 18-19. században picture 8: The location of master merchants in the market during the 18th and 19th centuries Évek múltán már az Öreg utcát is alkalmatlannak találták az árusításra, mert minden gazda szabadon akarta hagyatni a maga kapuját. A tanács által felkínált Buda utca (Kossuth L. u.) ma is a városba vezető fő útvonal, sokkal szélesebb, árnyékot nem adó út volt. Ezért ez sem volt megfelelő, mert a nagy portól és a melegtől a kordován megkeményedik, télen pedig nagy a sár. Újabb nyolc év elteltével még mindig nem találtak jó helyet a sátraknak, ezért a tanács a céhek küldöttjeit maga elé rendelte, aki szerint nem az Öreg utcában, hanem a néhai gróf Szerdahelyi Pál háza előtt árulhatnának, mint régebben. Ez ugyanis már majdnem a Nagy piacon van, s ezzel közelebb kerültek volna a piaci forgatag központjához (9. kép). Vita tárgya volt az is, hogy ki melyik oldalon árulhat az utcában. Mészáros Ferenc céhmester és Viola Imre atyamester kérik, hogy az öregebb mesterek az utca jobb oldalán, az ifjabbak az utca bal oldalán üssék fel sátraikat. Muzsik Ferenc tanács urat bízták meg az ügy megvizsgálásával.34 9. kép: Széchenyi tér picture 9: Széchenyi square A többször megismételt kérésnek valószínűleg az lehetett az oka, hogy az utca egyik oldala egész délelőtt árnyékban van, míg a másikat süti a nap. A fiatal mesterek kifogásolták, hogy az idősebbek szüntelenül változtatják az áruló helyeket, így ha nagy nehezen megismerkedtek vevőkkel, azok így nem találják meg őket. Ebben az időben az áru minőségét a bizalom szavatolta. A fiatalok türelmetlensége és megélhetésük miatti aggodalma sokszor csúnya veszekedéssé fajult. 1823-ban Viola Imre csizmadia céhmester tapasztalta, hogy „az árulásban lévő rendtartás ellen némely mesterek vétettek”. A figyelmeztetésre Novák Imre „azonnal nagy dühösségre lépvén, többek előtt illetlen és becsületben gázló kifejezésekkel élt.” A perpatvart követően Fáik János kapitány, Juhász János céhbiztos - a panaszt valódinak tapasztalván - igyekezett rendet teremteni, s a felek meghallgatása után békességre inteni őket.35 Nemcsak a szabad királyi város idősebb és fiatalabb mesterei civódtak egymással, hanem az érsek-vízivárosi, a szenttamási és a szentgyörgy- mezei városrészekben lakók is tettek feljelentéseket, hol a városi tanácsnál, hol a káptalannál a sátrak sorrendje miatt. 1830-ban egészen a helytartótanácsig jutottak el, ahonnan bekérették a korábbi megállapodásról szóló egyezséglevelet. „Érsek Esztergám és Szent Tamás csizmadiái folyamodása. .. a helyi csizmadiák az utca egyik oldalán csak 10 sátrat állíthassanak... az Országos és Fekete 34 KEML Tan. jkv. 1824. 1/1349. 35 KEML Tan. jkv. 1823. 1/283.
