Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Hetvesné Barátosy Judit: „Az én csizmámn karmazsin…” – Egy csizmadiamester élete Esztergomban a 19. században
78 Hetvesné Barátosy Judit jelent „Szegedi József és Lesti Péter Csizmadia Legényeknek panaszok föladások, hogy a Csizmadia Czéh minden Napbéli Kapuinak föl viteliért büntetésül egy Márjást határozott légyen meg és így annak viseletűül őket el tiltotta... telly es szabadságot adni könyörögvén... mert Pesten, Budán és Fehérváron a hol riszint tanultak, riszint Leginkedtek, ezen viselet nem tsak nem tilalmaz- tatik, hanem mint betsületes Magyar Ruházatnál oltsóbb, a Janklinál pedig tisztessigesebb ..., mert Uly es ruházat Sok Emberi fogyatkozást el takarni lehetvén, azt minden rendű Emberek viselik’.’ A város urai úgy döntöttek, hogy a kaput viseletét nem tiltják meg.15 Az inasokat részben, vagy egészben az őt tanító mesterembernek kellett ruháznia a tanuló idő alatt. Szabaduláskor a csizmadiáknál a 3 évig tanuló csak új lábbelit, a 4 évig tanuló pedig új ruhát kapott (XI. artikulus). A MESTERASSZONYOK ÉLETE Viola Imre és Bulits Erzsébet esküvőjén bizonyára keresztszülei, Vida Pál és Kazanova Anasztázia is a meghívott vendégek között voltak. A Kazanova jól ismert név volt a csizmadia céhben, Kazanova Ignác a céhelöljárói posztot is betöltötte. Házasságukat a város szép barokk plébániáján kötötték meg. Első gyermekük még ez évben megszületett. A szokáshoz híven az apa nevét kapta, Imre lett. A következő gyermek már a Hosszúsori lA részű saját házban született. A keresztszülők végig ugyanazok voltak: Schembeck Ignác és Eintzin- ger Erzsébet. Az Eintzinger család a tehetősek közé tartozott a városban. Szépanyám 12 gyermeket hozott a világra. Volt köztük, aki csak 6 napot élt, volt, aki 8 éves korában halt meg. A felnőtt kort 5 gyermek élte meg. Megházasodtak, férjhez mentek. A névadási szokás szerint a pici korban meghalt gyermekek nevét újra adták. Így született náluk négy Erzsébet -az utolsó megérte a felnőtt kort -, két Mihály, két Anna, akik mindketten meghaltak pár napos korukban. Érdekes, hogy a következő generációnál ez a névadási szokás már nem volt tapasztalható. A mesterasszonynak nemcsak a családját, gazdaságát, állatait kellett ellátnia, hanem a műhelyben dolgozó legényeket és inasokat is, akik ott is laktak. A céhszabály szerint 2 legénynél és 15 KEML Tan. jkv. 1819. l/1035.ssz. (A „kaput” német eredetű hosszú felöltő, hosszú télikabát; a „jankli” olyan, mint a dolmány, azaz könnyű féríikabát; a „máriás” 17, később 20 krajcár értékű, Szűz Máriát ábrázoló ezüstpénz volt.) 2 inasnál többet nem tarthatott egy mester (X. artikulus). Jól kellett lakatni őket, mert az egész napot végigdolgozták. „A legény pedig Szent Mihály napjától húsvétig este gyertya mellett tartozik dolgozni, egészen kilencz óráig; ez után feküdjék le s reggel három órakor keljen Jel’.’ (XII. artikulus). Az asszonyok életében ritkák lehettek az ünnepek, s a pihenést alig ismerhették, mert az előtte való sütés-főzés is rájuk hárult. Csupán az év bizonyos alkalmaihoz kötődő úgynevezett „dologtiltó napok”-on mellőzhették a munkát. A mindennapok gondjait Esztergomban még a vízáradások is tetőzték. 1809-ben Böjtelő havának (február) 10. napján a város alacsonyabban fekvő részeit elöntötte az árvíz. „A Hosszú-sori Házak a’ Várasfelé úgy-is jobbára öszvedültek, talán azon útczának ékesítésére válna, ha a’ Sántzig ki-épitenék..!’16 Viola Imréék ekkor még itt laktak, s lehet, hogy ez az esemény is ösztönözte őket arra, hogy beljebb, a városban vegyenek most már egy fél házat (7. kép). 7. kép: Jókai u. 23. A Viola-család háza az Öreg utcában picture 7: 32 Jókai Str. The house half-owned by Family Viola 16 KEML Tan. jkv. 1809.1/140. ssz.
