Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Kovács Dávid: Héreg és szomszédos pusztái a középkorban
64 Kovács Dávid a Gyarmat faluban tartott megyei nemesi gyűlésén (congregacio generalis) hamis perben állt. Leustach a Szalánka közeli Mykoufia Péter fia Domokost vádolta azzal, hogy egy jobbágyát megverte...a hamis vádaskodás miatt Leustacht elmarasztaltatták, és a nádor (ekkor Zsámboki Miklós93 94) 19 budai magyar dénár megfizetésére kötelezte.”94 Az általános összefoglaló forrásgyűjtemények alapján nem ismert, hogy My- kou fia Péter fia Domokos nevű nemes Szalánkán birtokos lett volna.95 Annyi bizonyos, hogy a gyarmati birtok, Mánytól és Básztélytól át egészen Agárig, nemesi birtokban álltak.96 A vizsgálódást tovább nehezíti, hogy a Mykou és a Domokos személynevek rendkívül gyakoriak voltak, így több száz ilyen nevű birtokos létezett ekkor szerte az ország területén.97 A következő forrás, amely Szalánkát megörökíti, egyúttal az egykori falu lakottságának a végét is jelenti. Az oklevél 1409. március 26-án kelt, de egy későbbi, 1469. november 30-ai Mátyás kori átiratból ismeretes.98 Ebben Zsigmond király kérésére a Tolmai (Tolmay-i) nemesi család átengedte a király részére Tarján (Tharyan) lakott, és Szalánka (Zalantha) elhagyatott falvát. Cserébe a Tolmai nemesek megkapták a Pozsony megyei Paygh és Gyekenesmache, valamint a Nyitra megyei Kyssagh nevű királyi birtokokat. A fentebb említett Tolmai nemesek a következők voltak: „János fia János, Pál fia András, István fiai: Benedek és Egyed, Simon kiskorú fia László nevében pedig mostohaatyja, István fia János”.99 Az ilyesfajta királyi birtokcsere - amikor lakott birtokok kerültek cserére kevésbé értékes és elhagyatott falvakra -, Zsigmond király részéről rendkívül furcsa. Az oklevélben szereplő birtokcsere időpontja épp egybevág azzal az időszakkal, amikor Zsigmond a megmaradt királyi birtokokat minden eszközzel megpróbálta épségben tartani, sőt növelni is. Az 1397-1437 közötti időszakban 62 vár és számos főúri vagyon került királyi birtokba, továbbá 1420-ban a Lackfiak birtokai is királyi kézbe kerültek.100 Arról a források hiányában nem sokat tudni, hogy az említett Tolmai nemesek új birtokainak (Paygh, Gyekenesmache, Kyssagh) később mi lett a sorsa. Országos szinten a falvak nagy tömegű pusztulása több periódusra tehető. Az első számottevőbb időszak az 1241-1242-es tatárjárás portyázásai, és a 93 Zsámboki Miklós 1342-1356-ig volt nádor. Mindemellett trencséni, bihari (1342-1356), honti (1346-1350), nyitrai (1350-1356), nógrádi (1350-1353), fejéri és tolnai (1354-1356) ispán. Engel 1996,1. 3. 94 AOklt. XXVII. 689. sz. 412. 95 RÁcz 2000, valamint Győrffy 1987, II és Csánki 2002 alapján. 96 Engel 2001a (Gyarmati birtok). 97 RÁcz 2000. 98 MNLOLDL9526. 99 ZsO II/2. 6684.SZ. 224. 100 Engel 2001b, 184-185. nagy 1348-49. évi pestis által határolt ciklus volt. Ezt követte a 13. században elkezdődött, majd a 15. századtól újra felerősödött nagy gazdasági-társadalmi átalakulás, amely a jobbágyfalvak megszilárdulásához és a kisnemesi birtokok szétrajzásához vezetett. Míg az első esetben rendkívül gyorsan zajlott le a falvak pusztulása, addig 13-15. századig tartó folyamatok kevésbé hevesen, de egyenletes intenzitással jelentkeztek.101 Szalánka esetében ez utóbbi jelenség okozhatta a falu elnéptelenedését. Szalánkát a középkor folyamán utoljára Mátyás király 1459-ben kelt oklevelében említik meg. Az oklevél tanúsága szerint Mátyás király Rozgonyi János tárnokmesternek, Rozgonyi Rajnáid temesi ispánnak, és Rozgonyi Osvald királyi lovászmesternek adományozta Csókakő (Chokakew) és Vitány (Wyt- han) várát és azok birtokait. Vitány várának birtokai között szerepel a Szalánka (Zalantha) nevű preadium is.102 A preadium a 11-13. századokban eredetileg olyan kis területű földesúri gazdasági telepet jelölt, melyet a földesúr maga tartott fenn, és melyen szolgaállapotú munkaerővel robotoltató mezőgazdasági tevékenység folyt. A 13. század végére, de inkább jellemző módon a 14. századra a prédiumok eredeti szolgatartó formája megszűnt. Elelyette a 14. századtól önálló településsé kezdtek válni. Leggyakrabban jobbágy vagy kisnemesi falvakká lettek, és az okleveles terminológiában villa vagy possessio szavakkal jelölték. Azonban a 14. és 15. században is jócskán lehet az oklevelekben prédium megjelölésű falvakkal találkozni, mint ahogy azt Szalánka esete mutatja. A 15. századra a prédiumnak jelölt falvak jelentése egyet jelentett azzal, hogy elnéptelenedett a falu és pusztává vált.103 Arra vonatkozóan, hogy Szalánkáról az itt lakók hova települhettek, források hiányában csak az ide vonatkozó általános szakirodalomból vehetők feltételezések. Maksay Ferenc A magyar falu középkori településrendje című munkája szerint az elhagyatott falvak lakosai általában szomszédos, nagyobb termő- földű birtokok szippantották magukba. Az elpusztá- sodott település földjeit a szomszédság nagyobb falvai vagy birtokosai tovább használhatták, főként legelőként.104 A szalánkai birtok elnéptelenedését követően nem veszett ki teljesen a köztudatból. Az egykori falu 101 Maksay 1971,148-153. 102 Szalánka több másik Esztergom megyei prédáimmal együtt került felsorolásra. Regesztából: („Nekik adta azonkívül a másik várat Fehér megyében: Wythant, továbbá a hozzátartozó ...Zalantha, Zwslan, Baroczylese és Mwr nevű prediumokkal Esztergom megyében”) MNL OL DL 15400. 103 Szabó 1966,47-49. 104 Maksay 1971,78-79.
