Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Kovács Dávid: Héreg és szomszédos pusztái a középkorban
62 Kovács Dávid kálómmal tartózkodott Tatán.59 E 14 alkalom tovább szűkíthető, ha egy vadászatra is alkalmas évszakot és hosszabb tartózkodási időt veszünk alapul. A rendelkezésre álló forrásokból megállapítható, hogy három olyan időpontban tartózkodott Mátyás király Tatán, mely alatt akár a szomszédos Gerecsében vadászhatott is. 1474. július 7- 12-ig egészen biztosan Tatán volt a király és csak július 22.-ke előtt utazott tovább Nyitrára.60 Ugyanígy hosszabb tartózkodást sejtet az 1477. május 7.-én Tatán kelt (átírt) oklevél is, mely után május 14.-én a király Budán tartózkodott.61 Végül 1480. május 16-17-ig tartó időszak az, mely alatt az oklevél kibocsátása szerint Tatán tartózkodott Mátyás király és csak május 19.-ke előtt utazhatott el Budára.62 A felsorolt, Tatán kiadott oklevelek jogi aktusokat rögzítenek, így az továbbra sem tudható, hogy a felsorolt lehetséges időpontokban tényleg vadászott-e Mátyás a Gerecse erdőségében. Ha hódolt is kedvtelésének, sokkal valószínűbb, hogy a Tatához legközelebbi erdőséget választotta. A Héreget megemlítő összes középkori forrás bemutatása után érdemes összefoglalni azokat. Falunk a középkor alatt folyamatosan lakott volt, és a régióban a jelentősebbek közé tartozott, így elég kevésnek számít az a hat darab középkori oklevél, ami a falu nevét megemlíti. Az általános tendenciákat szemügyre véve más hasonló faluról sem szokott ennél sokkal több forrás fennmaradni, de ez a hatos szám így is rendkívül kevés.63 Mindezen források még inkább felértékelődnek annak tudatában, hogy gyakorlatilag egyik oklevélben sem Héreg a központi szereplő, csupán más birtokok vagy falvak említésekor kerül hivatkozásra. Valahol úgy, mint szomszédos falu, máshol egy földrajzi helyszín támpontjaként szolgálva. Az írott források által behatárolt 1326-1450-ig tartó időintervallumban egységesen megállapítható, hogy Héreg az esztergomi érsekség birtokában álló falu volt és mindvégig az is maradt. A fentebb említett szegényes számú források hátterében az állhat, hogy egyfelől a keletkezett okleveleknek csak a töredéke maradt ránk, másfelől az érseki birtoklás olyannyira sziklaszilárd lehetett Héregen, hogy az nem is teremtett lehetőséget bármilyen birtokperes ügynek, melyből kellő számú forrás keletkezhetett volna. 59 Horváth 2011,180. 60 Uo. 101. 61 Uo. 106. 62 Uo. 111. 63 Héreg mai közvetlen szomszédjai közül Bajna és Tardos esetében 7-7 Árpád-kori forrás található, míg Tarjánról 6. Mindegyik szám csupán Györffy 1987, II. alapján került közzétételre. E szomszédos falvakról szóló források száma merőben több lehet, ha az Anjou- és Zsig- mond-kori, valamint a Hunyadiak-korából származó okleveleket is bele számítjuk. A forrásokból ismert határleírásokból kísérletet lehet tenni Héreg középkori lokalizálására. A település a Gerecse déli lábánál, a mai faluval hozzávetőlegesen azonos fekvésben lehetett.64 A közelmúlt régészeti feltárásai segítségével pontosabb lehet a lokalizáció. A falu mai közigazgatási határától nyugati, illetve délnyugati irányban több Árpád-kori, illetve középkori településnyom található. A Fekete Gyémánt Lakópark közelében felszíni terepszemle során 11-14. század közé datálható településnyomot fedeztek fel a régészek.65 Ettől a lelőhelytől nyugati irányban, mintegy 300 méterre szintén e korszakra tehető régészeti telepnyom terül el. A héregi Fő út északkeleti irányában megtalált településnyom általánosan a középkorra keltezhető.66 67 68 A Postás gyalogút67 és a Bánya-hegyi gyalogút** helységnevek által határolt, Tardos irányába menő út környékén nagy alapterületű (feltételezetten) Árpád-kori településnyom nyugszik. A felsorolt lelőhelyeken tematikus régészeti feltárás eddig nem történt. Az említett lelőhelyek térinformatikai képe a melléklet 1. ábráján látható.69 A rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik, ezek a régészeti telepnyomok nem csak egyetlen falut jelölnek. A lelőhelycsoport mintegy 800 méteres sugarú körben található, ami túlságosan is nagy lenne egy átlagos 11-14. század közötti falu alapterületének. Az általános középkori magyar településrend vizsgálata a lelőhelyek szétszórtságára és a falu egykori fekvésére is magyarázatot adhat. A vizsgált időszakban a legáltalánosabb falutípus alatt az egy vagy több, kevésbé hosszú utcában sorakozó házakat kell érteni. Az ilyen utcás-soros településtípus mindig az adott természeti viszonyokhoz alkalmazkodott, ezért a falvak alapterületeinek nagysága eltérő lehetett. Nagy alapterülettel rendelkeztek a sík területen fekvő települések, ahogy az a dél-alföldi síkság vidékén is megfigyelhető. A vízjárta és a dombok-hegyek által körülhatárolt vidékek településeinek alapterülete kicsiny volt. Ilyen esetben az egy sorban (utcában) lévő házak zsúfoltan helyezkedtek el, kevés távolságot tartva egymástól.70 71 Héreg esetében az első és második katonai felmérés térképe és a 19. századi viszonyok alapján a következő irányokból gátolta valamilyen természeti környezet a falu nagy területen történő kiterjedését. Északi irányból a Gerecse erdőségei, nyugati irányból a Hosszú-szőlőhegy71 erdővel fedett vidéke, dél64 Az 1326-os határleírás alapján. AO II. 256-257. 65 Lechner Lajos Tudásközpont [KÖH 600/982/2005]. 66 Uo. [KÖH 600/2281/2004] 67 Balogh - Ördög 1985,167. 68 Uo. 166. 69 Lechner Lajos Tudásközpont [KÖH 600/2281/2004]. 70 Maksay Ferenc művében példaként szemléltetett utcás-soros fekvésű falvak alapterülete átlagosan maximum 400-500 méter közé tehetők. Maksay 1971, 91-107. 71 Balogh - Ördög 1985,167.
