Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Simonik Péter: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepvállalása Tatabánya elődközségeiben a 20. század első felében
A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepvállalása Tatabánya elődközségeiben a 20. század első felében 113 még mindig vegyes környéken éltek, sőt házszámuk alapján Nobl lózsef vélhetően közvetlen szomszédja volt a falu jegyzőjének.15 Az 1896-ban meginduló szénbányászat azonban jelentős mértékben átalakította a korábban alapvetően mezőgazdaságból élő három község életét. Néhány évtized leforgása alatt az addig pár ezer főt számláló lakossággal rendelkező települések lélekszámú (az 1902-ben megszületett Tatabánya községgel együtt) 1920-ra már a 30000 főt is megközelítette, s ezzel párhuzamosan változott a helyi zsidóság létszáma is. Amíg 1880-1920 között az össznépesség száma nyolcszorosára, addig az izraelita felekezetűeké tizenkétszeresére növekedett.16 A négy elődközség közül Felsőgalla volt az, ahol 1900 és 1930 között a helyben élő zsidóság lélekszáma folyamatosan emelkedett, és 1930-ra már a 192 főt is elérte.17 18 A gazdaságszerkezet átalakulása természetszerűleg magával hozta a bányatelepek számbéli gyarapodását, valamint a zsidó felekezetű munkavállalók megjelenését is. A viszonylag gyakran módosuló közigazgatási határok miatt talán célszerű lenne az izraelita felekezethez tartozók lélekszámát utcánként vizsgálnunk, azonban ilyen adatokkal nem rendelkezünk. Az 1920-as népszámlálási adatok viszont jól mutatják, hogy az elődközségek közül Felsőgallán (és Tatabányán) élt a legtöbb zsidó lakos, s közülük is jelentős volt a bányatelepeken élők száma. Az elődközségekben élő zsidó népesség lakóhely szerinti megoszlása (1920)'* Bányatelepen Bányatelepen kívül Összesen: Tatabánya 112112 Felsőgalla 57 99 156 Alsógalla 19 16 35 Bánhida 2 30 32 Összesen: 190 145 335 A korabeli lakásviszonyok miatt a kolóniákon kívül élők között minden bizonnyal találhatunk olyan, a MÁK Rt-nél foglalkoztatott személyeket is, akik üres lakás hiányában csak itt tudtak letelepedni, ám többségük a bányanyitás, valamint a bányára épülő iparágak megjelenése miatt, az egyre növekvő számú munkavállaló kiszolgálásában játszottak szerepet. A munkavállalók alapvető szükségleteinek kielégítése már a bányanyitástól kezdve foglalkoztatta a társulat vezetését. Talán nem véletlen, hogy Ranzinger Vince bányatanácsos az 1906. október 13-án megtar15 TbL V./103.2 1. doboz: Házszám jegyzék Felső Galla községben 1896. 16 Edelényi-Szabö 1927,27. 17 Magyary-Kiss 1939, 62. 18 Edelényi-Szabö 1927,27. és 61. alapján saját számítás. tott igazgatósági ülésen a következőket mondta: „ha a munkásokat magunkhoz akarjuk édesgetni, úgy az csak a fogyasztási és élvezeti cikkek olcsó áraival érhető elT9 Ezen törekvéseket a vállalat vezetése először élelemtárak (konzumok) létesítésével kívánta elérni. A munkáslétszám folyamatos növekedése azonban olyan intézkedések megtételét is szükségessé tette, amelyek a munkavállalók folyamatos ellátását biztosították. Ezek közé tartozott a vállalat kezelésében álló sertéstelepek felállítása, vagy 1920 után saját gazdaság és konyhakertészet létesítése Tatabánya szomszédságában.20 A bányatársaság vezetése talán éppen ezen okok miatt nem gördített akadályt az elődtelepülések területére érkező iparosok és kereskedők letelepedése elé. Miután a községek zsidó lakosságának közel fele (46,5%) 1920-ban Felsőgallán élt, és létszámuk tíz esztendő leforgása alatt jelentős mértékben növekedett, ezért érdemes egy kicsit közelebbről megvizsgálnunk azt is, hogy ezen tendenciák mögött milyen tényezők húzódhattak meg. Kérdéseink megválaszolásához olyan forrástípust kell keresnünk, amely segítségével feltárhatók a számbéli változások mögött meghúzódó lehetséges okok. A korábbiakban leírtak alapján joggal feltételezhetjük, hogy a négy községbe érkező izraelita felekezetű személyek részben a bányavállalat munkaerő iránti, részben pedig a munkavállalók alapvető fiziológiai szükségleteinek kielégítése miatt választotta lakó- és munkahelyül az elődtelepülések valamelyikét. Mindezek következtében úgy véljük, hogy elsősorban a fiatalabb korosztályhoz tartozók - a családalapítás előtt, vagy éppen közvetlenül utána állók - telepedtek le a községek területén. Ezen hipotézist némiképp alá is támasztják azok a - a honi zsidóság migrációját vizsgáló - kutatások, amelyek szerint gyakori térbeli mozgásuk mögött legtöbbször az üzleti lehetőségek felkutatása, és az önálló gazdasági tevékenység beindításához szükséges szakmai tapasztalatok megszerzése állt.21 A zsidóság mobilabbnak tekinthető csoportjainak térbeli mozgásáról kevés helyi adattal rendelkezünk. Az egyik forrástípus, amely viszonylag jól használható ezen jelenség bemutatásához a felekezeti, majd 1895- től az állami anyakönyvek. A születési és házassági bejegyzésekből nemcsak a gyermekszületések és házasságkötések időpontjai tudhatok meg, hanem a szülők, ill. házasfelek lakóhelye és foglalkozása is. Az 1868 és 1945 közötti születésekről (N=275) felvett adatok szerint az elődközségekben született gyermekek szüleinek többsége (52,4%) felsőgallai la19 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MÓL) Z-250 1. csomó: Igazgatósági ülések jegyzőkönyvei 1906. október 13. 20 Litschauer 1921,178. 21 Karády 1997,179.
