Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Simonik Péter: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepvállalása Tatabánya elődközségeiben a 20. század első felében
112 Simonik Péter politikája révén újból benépesült Alsógalla, Bánhi- da és Felsőgalla községekbe az uradalom vezetője csupán egy-két család letelepedését engedélyezte, s mindezek következtében az elődtelepüléseken élő famíliák száma egészen a 19. század második feléig szinte változatlan maradt. Az első adatok szerint 1768/69-ben Alsógalla és Bánhida községekben egy-egy, Felsőgallán pedig két zsidó család lakott.1 A Bánhidán kereskedelmi tevékenységet végző, Felsőgallán pedig kocsmát működtető Per Éliás, valamint a Felsőgallán boltos Per Jákob nevét őrizték meg a források, lakóhelyük hollétéről azonban feljegyzések nem maradtak fent.2 Foglalkozásuk azonban jól jelzi, hogy mindketten az Esterházy család által betelepített árendások közé tartoztak. Alsógallán ugyanebben az időszakban Herschl Lázár kért és kapott kereskedelmi tevékenység folytatására engedélyt,3 majd a század végén Bánhidán Lázár Jakab kereskedő nevével találkozhatunk, aki emellett kisebb hitelek nyújtásával is foglalkozott.4 A 19. század elején Bánhidán hét, Felsőgallán pedig már kilenc zsidó élt.5 Vélhetően az 1810-es években érkezett Bánhidára Schaiber (vagy Saiber) Márkus, aki ezt követően évtizedeken át ellátta portékáival a település lakóit. Kereskedelmi tevékenysége mellett ő is kisebb kölcsönök folyósításával segítette a hozzá forduló falusiakat.6 Vele közel egy időben jelent meg Felsőgallán a Nobel (vagy Nobl) család, amelynek Ábrahám nevű feje zsidó árendásként boltot működtetett.7 A famíliának rövid idő alatt sikerült gyökeret eresztenie, s közel másfél évszázadon keresztül a község egyik legismertebb családjává válnia. Az 1840-es évek jelentős változást hoztak a vármegye életében. A zsidók szabad költözködésének engedélyezése érezhetően felerősödő migrációs folyamatot indított be. Az 1848-as Conscriptio Judeaorum szerint Bánhidán továbbra is csak Schaiber Márkus, Felsőgallán pedig Nobel Ábrahám és a zsemléi Nobl Ferenc élt családtagjaival,8 de a húsz esztendő múlva megtartott népszámlálás adatai szerint az elődközségekben már 38 zsidó vallású személy lakott.9 1 Edelényi-Szabó 1927,27. 2 Gombkötő - Horváth 1972,30. 3 Gombkötő - Horváth 1972,39. 4 Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára (TbL) XV./33. 5. doboz 4. dosszié: Homola Márton hagyatéka, Bánhida 1799. 5 Edelényi-Szabó 1927,27. 6 TbL XV/33. 5. doboz 5. dosszié: Bánhidai Béres József meg=halálozván i'4 telkes házaingó és ingatlan javai általunk megböcsültetvén eképpen eladassanak 1839dik esztendő September 25én. 7 TbL XV./33. 2. doboz 7. dosszié: Községi iratok Conscriptio a Felső-Gallai Lakosoknak el égett vagyonanyaikról 1832. november 4. 8 TbL XV/32. 2. doboz 22. tekercs: Conscriptio Judeaorum 1848. 9 EDELÉNYI-SZABÓ 1927,27. Ez utóbbi adatot azonban némi kritikával kell szemlélnünk, mivel a népszámlálás eredeti kérdőíveiben Bánhidán hat, Felsőgallán pedig húsz zsidó lakossal találkozhatunk. A zsidó lakosság létszámának jelentős növekedése a századfordulón indult meg, amikor Alsógallán, Felsőgallán és Bánhidán már 99 főt számláló csoportról beszélhetünk, s létszámuk 1910-re már elérte a 300 főt.10 Az izraelita felekezetűek lakóhelyének térbeli elhelyezkedésére utaló első, ugyanakkor meglehetősen bizonytalan feljegyzéssel egy 1846-os keltezésű bánhidai dokumentumban találkozhatunk. A vélhetően helymeghatározási szándékkal írt a „falu házaitól a zsidó felé Gyurkovics Andrásik 186 öl” bejegyzést ugyan semmilyen magyarázat nem követi, annyi viszont vélelmezhető, hogy a község lakóházaitól távolabb eső területen lehetett egy olyan földterület, esetleg ház, amelyet egy zsidó személy bérelt vagy használt.11 A falvakban élők lakóhelyének meghatározásában viszont már jelentős segítséget nyújthatnak a települések házairól felvett jegyzékek. Miután II. József egy 1786-ban kiadott rendeletében kötelezővé tette a lakóingatlanok sorszámozását,12 ezért a községek házairól készült kimutatások segítséget nyújthatnak egyes csoportok térbeli elhelyezkedésének meghatározásához is. A mai Tatabánya területéről csupán Felsőgalla esetében maradtak fenn a helybéli ingatlanokról készült 19. századi összeírások. Ezen jegyzékek és magának a sorszámozásnak logikájáról nem sokat tudunk, de azt feltételezhetjük, hogy az egymást követő számokkal vélhetően a szomszédos házakat jelölték. Az első, 1851-es keltezésű névjegyzékben összesen 140 lakóházról tesznek említést (egy házban sokszor több család is lakott), s ezek között találjuk Nobl Ábrahám 27-es szám alatti ingatlanát.13 Mindez azt jelzi számunkra, hogy Noblék a többi felsőgallai család közvetlen szomszédságában, tehát nem elkülönülten éltek. A família településen belüli helyzetét jól jelzi, hogy az 1886-ban felvett házjegyzék 191 lakóingatlana közül már ötnek is Nobel vezetéknevű tulajdonosa volt. A házszámok továbbra is azt jelzik, hogy ezen családok nem szegregáltan, s nem is egy tömbben, hanem a község lakói között, azokkal keveredve éltek.14 Egy tíz esztendővel később (1896) keletkezett ösz- szeírás is az előbbiekhez hasonló állapotokról tanúskodik. A 251 házat számláló településen élő Nobelék 10 Edelényi-Szabó 1927,27. 11 TbL XV./33. 2. doboz 6. dosszié 1846. október 19. 12 Tapolcainé 2010,7. 13 TbL V./103.2. 1. doboz: Névjegyzék Az Esztergom megyének Tatai Járásában fekvő Felső Galla Község birtokosainak kik a községben vagy határában ingatlan vagyonnal bírnak 1851. 14 TbL V./103.2. 1. doboz: Felső Galla nagyközség házjegyzéke 1886.
