Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
98 Tokai Gábor dőssztyeppi részen élő isszédonok (és masszageták) északi szomszédjai lehettek (mivel ott már az erdőövezet kezdődik, amely nem igazán alkalmas a pásztorkodó, lovas életmódra), hanem a sztyepp/ erdőssztyepp vidéken, tőlük keletre (déli és nyugat irányban ugyanis már minden terület lakossága ismert) kereshetjük őket. Hogy az arimaszposzok bizonyára nem az isszédonok közvetlen közelében éltek, azt az is alátámasztani látszik, hogy az utóbbiak információi róluk meseszerű elemet (egyszeműek) tartalmaz, ami nyilván egyébként a népnév etimologizálásából származhat. Tudomásom szerint eddig egyetlen kutató sem említette, hogy az arimaszposzok nevében az iráni spa ,kutya’ szó is felismerhető.84 Ebben az összefüggésben érdekes az, hogy Aiszkhülosz a félig oroszlán, félig sas griffeket „Zeusz dühös kutyáidnak nevezi (Prom. 803-4, 1021.), márpedig Zeusz madara a sas.85 Az indoeurópai nyelvek egy részében (az irániban éppen nem) a ,sas’ ornis/arnuz/haranas, erelis/ arila-, irar/oror/urur alakokban jelenik meg,86 melyek közül a (balti)szláv *arila- alak különösen közel áll a tárgyalt név arima- előtagjához. Talán elképzelhető, hogy az iráni nyelvekben is megvolt a szó, csak nem maradt ránk, de a Közép-Dnyeper vidékén akár egy kétnyelvű, iráni és ősbaltiszláv informátort is feltételezhetünk.87 Feltételezésünk szerint amíg az egyik adatközlő az arimaszposz névből az ,egy’ és a ,szem’ szavakat hallotta ki, egy másik a ,sas’ és a .kutya’ kifejezéseket. Olyan informátorokat feltételezve, akik a név magyarázatán kívül semmit sem tudtak a népről, pusztán ebből akár meg is születhetett egyrészt az egyszemű emberekről, másrészt a sas-kutyákról (azaz a griffekhez hasonló lényekről) szóló elképzelés. Ebben az összefüggésben válik érdekessé Szimiasz (Kr. e. III. sz. eleje) Apollón c. művének töredéke (Tzetz. Chil. VII. 695.), amelyben a masszageták szomszédjaiként a Hémikünész (félkutya) népet említi.88 Bár a leírás teljesen ráillik az 84 Pokorny 1959, 632-633. kuon-, kun- ,kutya’ címszó: av. spa, spanem gen.pl.sunam, méd spaka (Hérod.) 85 Bolton 1962, 63. 86 Pokorny 1959, 325-26. er-, or- ,sas’, örm., gör. .(nagyobb) madár általában’ örm. oror, urur, gör. ornis, -ithos, óír irar, óizl. orn (*arnuz-ból), litván erelis, óbolg. or’V (* arila-), hett. haras, gen. haranas; az indoiráni nyelvekből a szó nem maradt fenn. 87 A spa .kutya’ szó viszont a balti-szláv nyelvekben nem maradt fenn, az orosz sobaka iráni jövevényszó (Pokorny 1959,632.). Bolton 1962, 68. Indiából (Gedrószia) vagy Libüából (Aithiopia) ismert Künokephaloi (Kalüsztrioi) vagy Künamolgoi népre,89 nyilvánvalónak látszik, hogy egyrészt a masszagetáknak e területekhez semmi köze, másrészt pedig a szerző sem az innen ismert elnevezéseket használja. Mivel egyrészt a masszageták szomszédjai lehettek az arimaszposzok, akiknek a nevében az iráni,kutya’ szó is felismerhető, másrészt viszont a fél-kutya emberek, a két népet akár bizonyos értelemben azonosnak is tekinthetnénk. Feltételezhetnénk ugyanis, hogy a nevet ,egyszemű-ként értelmező informátor eredetileg félszemu-ekről beszélt, azonban mivel a *hémiophthalmosz/hémiópa kifejezést a görög nyelv nem használta, így lett belőle munophthalmosz (Hérodotosz)/ munópa (Aiszkhülosz), ami lényegében ugyanazt jelenti. Az egyik értelmező tehát a szóban forgó nevet *arima-spas {félszemu), egy másik pedig *arima-spa (fél-kutya) összetételként magyarázta volna, feltételezve, hogy volt az egyik szóba jöhető nyelvben egy *arima- ,fél’ jelentésű szó. A masszageták és a „fél-kutyák” közt Szimiasz szerint a Kampaszosz folyó alkotja a határt. Valószínűleg ennek a rontott alakja lehet a Plinius által említett Caspasus folyó is. Bolton összekapcsolja ezzel az isszédonok és az aranyat őrző (indiai) hangyák közti Campylinus folyót Aelianusnál, valamint ez utóbbi második tagjára (pylinus) is emlékeztető Plutónosz folyót Aiszkhülosznál (Prom. 806.), amely forrásánál az arimaszposzok tanyáznak, feltételezve, hogy mindezek valamiképpen az Arimaszpeiában előforduló adatokat tükrözik vissza .90 Ezzel tulajdonképpen egyet is lehet érteni, még ha mindez nem is vezet közelebb az arimaszposzok lokalizálásához. Jelen tanulmány szerzője a fentebb említett érvek alapján ezt a népet a Közép-Dnyeper vidékétől keletre, a sztyeppi zónába tudná elképzelni, nagyjából a Donyec folyó vidékén. Végül annyit szeretnénk még a problémakörhöz lezárásként hozzáfűzni, hogy a feltehetően korai információk a szerző véleménye szerint mindössze a szóban forgó népek pillanatnyi területi elhelyezkedéséről és helyi törzsi háborúiról tudósíthattak, és semmi fontosat nem árulnak el a „szkíta” kultúra eredetéről, sem az említett népek elő-ázsiai megjelenésének indítékairól és annak pontos lefolyásáról. Hérodotosz kori vívmány a Kaszpi-tengernek zárt vízként való értelmezése, jóllehet később visz- szatértek a külső tengerrel való összeköttetésének elképzeléséhez. A fentebbiek alapján valószínű, hogy 89 90 88 Fischer és Wecker: Kynokephaloi, 24-26. Bolton 1962, 67-70.
