Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában 99 ez Hérodotosznál sem új ismeretekre, hanem pusztán logikai megfontolásokra alapulhatott, hiszen ha a „szkíta karavánét” az Araxész folyónál ér véget, a tengernek zártnak kell lennie. Gisinger szerint a Kaszpi-tenger már Aiszkhülosznál (Prom. 805-) is zárt, ugyanis ló az arimaszposzoktól közvetlenül jut el az etiópokhoz.91 All. PROBLÉMA Úgy véljük, itt már maga a probléma jellege is arra utal, hogy több forrást dolgoztak össze. Feltehetőleg olyan leírásokat, amelyekben egy-egy folyó más-más elnevezéseken szerepelt. Legismertebb példája ennek a Duna, amelynek alsó szakaszát Isztroszként ismerték, a középsőt és a felsőt pedig Danubiusként, de hasonló helyzetet feltételeztünk fentebb a Dnyeperrel kapcsolatban is. Azt is láttuk a probléma előzetes ismertetésénél, hogy Kiessling a Pantikapészről és a Hüpaküriszről feltételezte, hogy ugyanannak a folyócskának (Kalancak) két különböző elnevezése, a Gerrhosz pedig egyik értelmezése szerint a Dnyeper egyik delta-ága (azaz tulajdonképpen a másik neve). Egy Ephorosznál (pszeudo-Szkümnosz 847- 858) fennmaradt leírás részben megegyezik Hérodotosz Szkítia belső területeit leíró szakaszával (IV.17- 19.), azonban ez a forrás itt a Pantikapész folyónál megszakad. A tudós azonban nem Hérodotoszból merített, mivel kisebb különbségek is vannak köztük, emiatt Kiessling feltételezte, hogy mindketten egy korai ión földrajzi műből vették adataikat .92 Ephorosz elsőként az Isztrosz és a Borüszthenész közét ismerteti, ahol a Kalpidesz (Karpidesz), Arotéresz (szántók) és a neurosz nép lakik. Ez lényegében (bár jóval szűkszavúbban) megegyezik Hérodotosszal (IV.17.), azonban ő arról is tud, hogy a két említett folyó közti területen ezek a népek egész pontosan a Hüpanisz mellékén laknak. Majd a Borüszthenész és a Pantikapész közti területet ismerteti, ahol a Hü(b) laid-1 lakó szkíták, a georgoszok (földművesek) és végül egy pusztaság után az androphagoszok (emberevők) laknak. Lényegében ez is megegyezik Hérodotosszal (IV. 18.), bár ő nem tér ki külön a Hülaia (Erdővidék) lakóira. Az egyik legfontosabb különbség nem is itt, hanem a folyók leírásánál van, ott ugyanis Hérodotosz szerint a Pantikapész keresztülfolyik a Hülaián, és a Borüszthenészbe ömlik (IV.54.). Végül Ephorosz a Pantikapészen túli területet ismerteti, ahol szerinte a Limnaioi (tóvidékiF. Gisinger: Geographie, 560-561. Kiessling: Hypanis, 226. ek), majd a nomádok laknak. Hérodotosz a párhuza- mosítható helyen (IV. 19.) csak a nomádokat említi, a Limnaioi-t nem, viszont a IV.54-ből következően (a Hülaia a Pantikapész mindkét oldalára esik, mivel az keresztülfolyik rajta) itt is megemlíti a Hülaiát. Ami a legfeltűnőbb különbség a két leírás között, hogy Ephorosz elsőként hatalmas területet ismertet szűkszavúan. Vajon elképzelhető-e, hogy ezek után viszont léptéket vált, majd az egész leírást az ismertetés közepén abbahagyja? Valószínűleg nem, tehát a következő szakasz értelemszerűen már a Borüszthenész és a Tanaisz-Maiótisz közti terület leírása lehet, amely utóbbinak a kapujában fekszik Pantikapaion városa. A város és a folyó nevének összefüggése látszólag egyértelműnek tűnik, azonban Pantikapaion nem egy folyó, hanem egy tengerszoros mellett feküdt. Kiessling szerint a középkori földrajztudományban számtalanszor felbukkan az a feltételezés, hogy a Kercsi-szoros tulajdonképpen a Don torkolata, amely keresztülfolyik az Azovi-tenge- ren, és az elképzelésnek ókori előzményei vannak .93 Bár ez a vélemény elszigetelten megjelenik a Kr. e III. századi Lükophronnál (1288), majd a Hadria- nus-kori Arrianus-periplusban (29.), igazán elterjedné valóban csak a kései antikvitástól kezdve válik (Prokopiosz, Zószimosz, Martianus Capella, Vossius).94 A Pantikapész a Kr. u. IV. századi Ammianus Marcellinusnál (XXII 8,30) konkrétan is a Kercsi-szorosként jelenik meg, a Kr. u. VI. századi Eusztathiosznál (Dionüsziosz Periegétész 311. kommentárjában) és Sztephanosz Büzantiosznál (s. Pantikapaion) pedig mint az a folyó, amelyről Pantikapaion városát elnevezték.95 Az adatokat ösz- szegyűjtő Diehl végül arra a következtetésre jut, hogy a Pantikapész a Don preszkíta, míg a Tanaisz ugyanennek a szkíta neve volt, és ez alapján értékeli 93 Kiessling: Hypanis, 220., 224. 94 Erich Diehl: Pantikapes (1), 825-826. 95 Erich Diehl: Pantikapes (1), 825., vö. Erich Diehl: Pantikapaion, 820. is. V. I. Abaev szerint a név az iráni panti ,út’ és kapa ,hal’ szavakból származó összetétel (SAUTER 2000, 5.2.2. = Abaev 1949, 170, 175, 1958, 184-185) és Schramm szerint a Kercsi- szoros vizére utal. (uo. = Schramm 1973, 179-180.). A Pantikapész nevére hasonlóan Pinault 2008, 110. Stolba 2005, 123., 29.jegyzet: M. Vasmer 1923, 67, 73, V. I. Abaev, 1949, 170, 175, 193. Bosporus = Pantikapés Kiessling: Hypakyris, 200. Amm. XXII 8,30, Steph Byz. s. Pantikapaion, Eustath. Dionys. Per-hez 311. 92
