Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
96 Tokai Gábor ruálható eredeti forrásban valóban szerepelhetett a (később Oxosz néven ismert) Araxész folyó, véleményünk szerint Hérodotosz önkényesen, bár a rendelkezésére álló egyéb adatok alapján logikusan azonosította a folyó túloldalán lakó, és történeti szereplése (IV. 11.)» valamint szokásai (1.215-216.) alapján harciasnak tűnő népet az eredeti forrásban csak „szakaiként említett, Kürosszal harcoló törzzsel.60 Értelmezésünk szerint tehát a „harcias” masszageták az Araxésznek nevezett Dnyeper mellett éltek, szemben az isszédonokkal. Feltételezve, hogy az egyébként eltérően jellemzett két népet a közös endokannibalizmusuk miatt más források összefoglalóan csak „emberevőknek” tituláltak, a lakhelyüket körülbelül a Dnyeper középső folyása mentére rekonstruálhatjuk. A régészeti kutatások ezzel teljes mértékig egybehangzanak: a Kö- zép-Dnyeper két partján két szkíta kultúrájú, de egyébiránt jól elkülöníthető régészeti csoportot tártak fel, amelyet Dnyeper jobbparti-,61 ill. Dnyeper balparti- (erdőssztyeppi) szkítakori kultúrának62 neveztek el. Az isszédonok és masszageták továbbélése a Dnyeper vidékén Hérodotosz kortársától, Hellanikosztól maradt fenn egy töredék, amely a szkíta Amadokoi népnevet említi - pontosabb helymeghatározás nélkül. Ezt a nevet rajta kívül csak egy több mint fél évezreddel későbbi forrásból, Ptolemaiosz művéből ismerjük (III.5,14), aki azonban a népnév mellett több hasonló helynevet is ismer, méghozzá éppen a Dnyeper vidékén (Amadoka őré: 111.5.10,5; Amadoka limné: III.5.10,6; Amadoka polisz: 111.5.10,14.). Tomaschek védikus párhuzamokat idéz, melyek alapján a név ,nyershúsevők’-et jelentene, és a népet az „emberevők” helyi elnevezésének tartja.63 A kutatás szerint a Pliniusnál előforduló Imaduchi név (VI.7. - egyébként valahol a Maeotis 60 Herrmann: Sakai, 1785. 61 Il’inskaja 1975. 62 Il’inskaja 1968. 63 Müllenhoff is az „emberevőkkel” azonosítja a népet. Tomaschek: Amadokoi, 1712-13. Kiessling az Amadokoi-1 a szántó szkítákkal véli azonosíthatónak, ld. Kiessling: Rhipaia őré, 906. Harmatta János a kérdésnek egy egész tanulmányt szentelt, ő azonban Ptolemaiosz Modokai népét (a Rha-Volga vidékén) tekinti a Hellanikosz említette néppel azonosnak, Id. Harmatta 1954a, a Modokai-ra ld. 295. és a Caucasus közt)64 is ugyanerre a népre vonatkozik.65 Tekintve, hogy Plinius néhol archaikus he- lyesírású alakokat használ (pl. Thussagetae, Turcae VI.7. - Thyssagetae, Tyrcae helyett), az (I)maduchi alak (a feltehető *madychi forma helyett) összevethető Hekataiosz (frg. 156.) matüké- (levágva a szkíta -ta többesszám jelet) népnevével66. Ha elfogadjuk, hogy Hekataiosz *matuké(tai) és Hellanikosz (a)madokoi megjelölése ugyanazt a népet takarta, probléma nélkül rekonstruálhatunk a két változatból egy *madoké/matoké(-ta) alakot, ami összekötő kapocs lehet az általunk nagyjából ugyanerre a térségre helyezett masszage(-ta) név felé. Feltételezésünk szerint tehát Hérodotosz (vagy akitől a vonatkozó forráshelyeket átvette) az Araxész (Dnyeper) mellett élő *matokétai névhez hasonló népnevet azonosította a közép-ázsiai Araxész (Oxosz) deltavidékén élő masszagetai elnevezéssel.67 Az azonosítást az attikai nyelvjárás sajátosságai (ld. attikai thalatta - thaiassza helyett) befolyásolhatták, de legalábbis tudat alatt megkönnyíthették - nyilvánvaló ugyanis, hogy a görög nyelv számára értelmetlen jelentésű földrajzi neveknél ilyen nyelvjárási sajátosságokat a földrajztudósok tudatosan nem alkalmazhattak.68 Mivel a kutatás az Amadoka-tavat, az Ama- doka-hegyet, vagy magát a Boriiszthenész forrását hajlik a Pripjaty folyó vidékére helyezni ,69 * * ezek alapján az Amadokoi/Matükétai nép hagyatéka lehetne a Dnyeper jobbparti kultúra. A fenti azonosítás azonban véleményünk szerint elsősorban azon alapszik, hogy Ptolemaiosz térképén a Dnyeper felső folyása erősen nyugati irányba tart. Egy korábbi tanulmányunkban már foglalkoztunk azzal, hogy a szerző térképén a Dnyeszter és a Duna is ilyen irányeltérést 64 Amikor a főszövegben latin szerzők megállapításait tárgyalom, meg szeretném őrizni a földrajzi nevek eredeti alakját. Ugyanez vonatkozik Sztabónra is, akinek a magyar fordítása latinos formában írja át a görög névalakokat. 65 Ld. Harmatta 1954a, 296. ő a szókezdő i-t a megelőző Itacali hatásának tulajdonítja. 66 F. Jacoby: Hekataios (3.), 2717. 67 Ha a két név modern értelmezését (,nyershúsevők’ ill. ,halevők’) vesszük figyelembe, a névhasonlóság még jobban kidomborodik. 68 Jóllehet ilyen jellegű változatok földrajzi nevek esetében is előfordulhattak, pl. Sztrabón a Kassiteris- szigeteket (11.530 és III.5.11.) vagy Kassiteridákat (III.29.) egy helyen Kattiteris-szigeteknek hívja (II.5.15.), ebben az esetben azonban a földrajzi névnek is jelentése van (,Ón-szigetek’). 69 Tomaschek: Amadokoi, 1713. (Amadoka-tó), Kiessling: Rhipaia őré, 905-906. (Amadoka-hegy), Plezia 1959/60, 40-41. (Borüszthenész forrása).
